Szóval sok-sok elemzés után feltaláltam a spanyol viaszt (nem): én bizony úgy gondolom, Hogy az iskolák hanyatlását nagyon sok szempontból bizony a szülők idézik elő. 

Nem, nem arra gondolok, hogy ők rendelik meg és teszik kötelezővé a szánalmas kísérleti tankönyveket (bár az én iskolámban azért tanulunk ezekből a fosul megírt, ostoba, hibás darabokból mert a szülők nem hajlandóak valami normális tankönyvre költeni - angolul minek tudni ugye) meg vonják ki az oktatásból a pénzt, hogy az borzasztóan korszerűtlen legyen, hanem inkább arra gondolok, hogy a "nevelésükkel" olyan mentális és érzelmi állapotba hozzák a gyerekeiket, akiket aztán kénytelen-kelletlen iskolába járatnak, hogy az valami elképesztő. 

Veszek mondjuk egy mai példát: ma dolgozatot írattam ötödik osztályban, körülbelül egy hete tudták, hogy ez sajnálatos módon meg fog történni, két órán keresztül ismételtünk, a szájukba rágtam kábé mindent (ezt azért csinálom, hogy ne kapjon mindenki egyest) és baszki, bemegyek az osztályba, ezek nekiállnak pofákat vágni (mi az, hogy dolgozat lesz, hogy képzelem), mi az, Hogy Nem beszélhetik meg mit kell leírni, mi az, hogy nem pofázhatnak kábé bármiről dolgozatírás közben, mi az, hogy nem segítek, mi az, hogy nem ehetnek, ihatnak, mehetnek pisilni, hányhatnak le engem, miazhogymiazhogy. Végső soron az összes szabály, ami érvényes (lenne) egy iskolai közösségben, az felháborító és mit képzelek. 

Egyszerűen megdöbbentő a gyerekek hozzáállása a dolgokhoz és sajnos abban eléggé biztos vagyok, hogy ez a szülőkből következik úgy kilencven százalékban biztosan. 

Nulla tudásvágy és motiváció  van bennük (persze, tudom, az általánosan elfogadott nézet, hogy a tanárnak kell motiválnia/megnevelnie a diákot, hát kacagnom kell és a válaszom, hogy lófaszt, vagy legalábbis az otthonról hozott mintánál semmi nem ér többet) és ennek megfelelően nem is tudnak semmit, egyáltalán semmilyen szinten nem tudnak (és nem is akarnak) viselkedni (engem egyébként az borít ki a legjobban, hogy nem ciki bunkónak lenni, sőt), tanulni hülyeség, az angol szar, érdektelen és teljesen fölösleges. 

Nem tudom, hogy értékválság van-e, nem tudom, hogy a fentiek úgy általában mennyire jellemzőek az iskolákra (tartok tőle, hogy eléggé, ez az iskola eredményeit tekintve állítólag elég átlagos), de azt tudom, hogy ha igazam van, akkor ez bizony remek tükröt tart a társadalomnak és ettől aztán borzasztóan aggasztó. 

Jó, mondjuk az is eléggé sokatmondó, hogy egy magyar gyerekpszichológus azzal csinál karriert ma Magyarországon, hogy a magyar iskolarendszert szidja...én egyébként abszolút megértem, hogy a tanárok egy idő után feladják és angol órán inkább a kutyatenyésztésről beszélgetnek a gyerekekkel magyarul: valahogy sokkal több emberi mozzanatot lehet kicsikarni belőlük, mikor békén hagyod őket, hiszen a tudás manapság valami furcsa módon egyáltalán nem menő. 

Egy közgázos lánytól azt hallottam nemrég, hogy aszongya a szerelem kiment a divatból. Na, hát szerintem így van ez valahogy a tudásszomjjal is.