Ezt a kibaszott kurva hormon ingadozást, a mindjárt sírok és közben megeszem a szekrényt mérgemben, azt, Hogy ilyenkor felhúz minden, a saját magam által kedvelt zenék idegesítenek, a szomszédok extra hangosak, lehet hogy nem de minden moccanást érzek és az idegeimmel érzékelek… hogy gondolatban olyan ötletekkel játszadozom, hogy bekopogok hozzájuk kedélyesen és egy késsel leszúrom az összest majd mind aki jól végezte dolgát hazajövök és élvezem a csended… na jó, nem fogok ilyesmit csinálni, ez csak fantázia de azért értitek mennyire ki vagyok akadva.

Zember se segít… már két napja szóltam neki (az első “kirobbanásnál”), hogy mi van, Mert ez van, nem szívesen vagyok ilyen nem élvezem, és valahol elvárom hogy ha TUD RÓLA, akkor ne vegyen minden erélyesebb választ egyből sértődésként, mert az annyira az agyamra megy, hogy ihaj. Ne törödjön vele, DIREKT azért szólók, hogy kezdődik a bolondéria, hogy tudjon róla… észreveheti mennyire kiidegel a meló is.

Na jó a meló sem segít… mert minduntalan körbe körbe forgok és ugyanazt a szart kell hetvenkilencser mentsem, ellenőrizzem mert a wordpress téma totál idióta ezen a honlapon, minduntalan beszúr kéretlen kódokat a tartalomba amitől mindenféle idétlen hézagok jelennek meg a lapon… Ááááá whatever, tényleg borzalmasan az agyamra megy…