Annak idején volt egy kedvenc könyvjelzőm, amit még egy régi antikváriumos könyvesbolt küldött. Egy kislány térdelt rajta, előtte nyitott könyv és elmélyülten olvasott. A könyvjelzőt benne hagytam egy könyvtári könyvben, addigra az olnine bolt már megszűnt és hiába keresgettem mindenféle kulccszóval a rajzot, nem találtam meg azóta se (még most is lefuttattam pár kombinációt, de sajnos nem volt meg pont az a rajz). Mindenesetre az egész könyvjelzősdit azért hoztam fel, mert amikor először megláttam Lucy Mangan könyvét és a címét, a borító hangulatáról azonnal eszembe jutott ez az emlék. Ugyan a szerzőről semmit se tudtam, de a könyv címe és koncepciója nagyon tetszett: „Könyvmoly: gyermekkori olvasmányok emlékiratai”, s mivel imádom az olvasásról szóló köteteket, éreztem, hogy ez nekem szól. S nem is tévedtem.

Lucy Mangan, mint azóta megtudtam, újságíró és született könyvmoly. Ebben a könyvében visszaemlékezik arra, hogyan találkozott az első könyvekkel, miként lett belőle olvasó és milyen olvasmányok, kötetek szegélyezték az útját az első képeskönyvektől tinikoráig, amikor az ifjúsági irodalmat fokozatosan felváltotta a felnőtt irodalom. De Lucy még mindig vissza-visszatér a régi kedvencekhez és ennek az emlékiratnak kettős feladata is volt. Egyrészt felnőtt fejjel újraolvasta a régi kedvenceket, tényleg mindent az elejétől kb. A telhetetlen hernyócskától kezdve az Édesvölgyi Suliig. S miközben saját maga kedvére olvasott, felidézi azt is, hogy anyaként milyen könyvekkel próbálja megszerettetni az olvasást a fiával, s annak milyen reakciói vannak a történetekre, illetve ő is hogy érzi magát, amikor olvasóból mesélő lesz.

The intensity of childhood reading, the instant and complete absorption in a book – a good book, a bad book, in any kind of book – is something I would give much to recapture.

Lucy azzal kezdi, hogy még mindig megvan az összes gyerekkori könyve, s mint olyan sokan felnőtt korban, visszasírja az időt, amikor igazán bele lehetett feledkezni olvasmányokba, amikor maga a való élet csak apró kellemetlenség volt ami éppen kizökkentette az aktuális kalandjából, ami vagy Csodaországba vitte vagy éppen Narniába, esetleg pont a Missisipin csorgott lefelé egy tutajon. Sorba végigveszi, hogy adott időszakokban mik voltak a kedvenc könyvei, milyen emlékek fűződnek hozzájuk, milyen élethelyzetben találkozott velük először és főleg az elején meg olyan szerzőknél/illusztrátoroknál, akiket nem ismerhetünk már még arról is beszámol, hogy kik ők és hogyan jelentek meg az első könyveik. Nem is tudtam például, hogy John Newbery (akiről az amerikaiak az egyik neves gyerekkönyv díjukat nevezték el) volt az első angol könyvkiadó aki kimondottan fiataloknak szóló kötetekkel jelent meg a piacon (a 18. század közepén!).
Persze angol Lucy könyvei nem mind azok, amiket mi is olvastunk, amelyek minket könyvmollyá érleltek, de sok azért az átfedés és néhol én is bólogattam meg egyetértettem vele (például, hogy utálta Babart és azért idővel úgy érezte, C.S. Lewis jól átverte, hogy Tolkien kimerítette), vagy nem értettem, hogy maradhattak ki életéből a mesék, a tündérmesék. Egyébként pont ennél a résznél jött a legjobb megjegyzése ami teljesen felszabadítóan hatott rám is:

Illetve általában szerettem ha olyan dolgokról beszélt, amiket én még nem ismerek, vagy olyan könyvekről írt, amiknek esetleg csak a címét láttam itt-ott feltűnni de annyira nem tudtam hova kötni, azonban így, hogy egy ember véleményét olvashattam bizonyos kötetekről, történetekről már jelentenek nekem valamit. Ezért szeretek könyves blogokat is olvasgatni, megnézni, hogy másoknak mi a véleményük egy adott könyvről, más olvasók hogy viszonyulnak valamihez amit szeretek vagy éppen olyasmihez, amit nem.

Rengeteg része a könyvnek úgy éreztem, hogy az én könyvmoly lelkemhez szól, meg saját magamat és a gyerekkoromat láttam benne. Illetve a mostani életemet is, elvégre nekem is nagyon fontos lenne, hogy a gyerekeimet is az olvasás szeretetére neveljem és persze tudom, hogy ez nem biztosan lesz sikertörténet és látom meg ugyanazt a rajongást a nyomtatott betűkért a fiaimban, mint amit én is éreztem (Lucy is ugyanezen izgul a fia miatt). De azért mindig megdobog a szívem, amikor a gyerekeim könyvekkel kapcsolatban tesznek vagy mondanak olyasmit ami azt mutatja, talán mégis jó úton haladunk.

Nagyon örültem annak a résznek is, amelyben a szerző megírta, hogy igen, még mindig szeret gyermek és ifjúsági regényeket olvasni és mennyire sok klassz YA történet is van a világon ma is, s amikor ezekbe belefeledkezik kicsit a gyerekkorát is hozza vissza.

Nagyon jó volt Lucy Mangan könyve, még mindig vissza-visszaolvasgatok kedvenc részeket, kikeresgettem belőle idézeteket is és közben azon gondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha én is megírhatnám gyermekkori olvasmányaim emlékiratait.

Kiadó: Square Peg
Megjelenés: 2018
ISBN: 9780224098854
Honnan: vásárlás, saját példány