Kedden kora délután az Európai Parlament (EP) megszavazta a szerzői jogi szabályozás tervezett módosítását, amely a rettegett "13-as cikkely" fedőnév alatt vonul be az internetes etikai kódexekbe.

Az irányelv szinte azonnal két táborra osztotta az internetes közösséget: míg az egyik tábor szerint szükséges végre megtisztítani az internetet a felhalmozott mocsoktól, és rendezni a szerzői jogokat, addig a másik tábor szerint a tervezet életbe lépése után veszélyeztetve lesz az online világ szabadsága.

A helyzet komolyságát mutatja, Hogy rengeteg civil közösség, alapítvány és jogvédő szervezet vonult már utcára (Németországban például tízezrek tiltakoztak), az EP úgy tűnik, eltántoríthatatlan a tervétől. Ez persze nem csoda, hiszen legutóbb 2001-ben, azaz 18 évvel ezelőtt regulázták meg az internet szerzői jogi dolgait, ami valljuk be, akkor még csupán a szárnyait bontogatta.

Julia Reed, a Kalózpárt képviselőjeként a direktíva egyik legnagyobb ellenzője, így kommentálta a döntést:

Eközben Adrus Ansip, a törvénytervezet egyik fő támogatója szerint ezzel:

A Copyright Directive néven emlegetett rendelkezés előkészítése két éven át zajlott, aminek két fontos része a 11-es és a 13-as cikkely.

A 11-es cikkely életbe lépésével a weboldalaknak fizetniük kell azért, ha egy másik weboldal tartalmára mutató linket helyeznek el a saját felületeiken. Ennek az ún. linkadónak az olyan oldalak lesznek a legnagyobb vesztesei, mint például a Google, a Facebook, vagy a Twitter, hiszen egyes prognózisok szerint a linkadó bevezetése után a nagy tartalmi forgalmat generáló oldalak látogatottsága akár 45%-kal is visszaeshet. 

Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez a portálok mögött álló üzletemberek részére hatalmas érvágás lesz, az olvasó viszont nem biztos, hogy szomorú lesz, amikor nem fut bele a hatmilliomodik mindegybenblogos kamuhírbe...
A linkadó ötlete egyébként sem újdonság, számtalan kiadó lobbizik már évek óta azért, hogy a cikkeiket/könyveiket/magazinjaikat felhasználó hírgyűjtő szolgáltatók fizessenek jutalékot a tartalmaikért.

A 13-as cikkelyt upload filterként, vagy mémbetiltásként emlegetjük, aminek értelmében minden portál a saját portájának tisztaságáért fog felelni. A YouTube-on például már évek óta működik egy szűrő, ami a feltöltés pillanatában ellenőrzi az adott videót, és törli azokat a tartalmakat, amik nem mennek át a szerzői jogi szűrőkön. 

És hogy miért is baj ez?

Nem tudok észérvet mondani ellene.

A kritikusok azonban állítják, hogy ezután nem kerülhetnek fel majd a világhálóra paródiák, mémek, vicces fotók, filmkritikák, és egyebek, amik az önkifejezés és a szólásszabadság eszközei. 

Baj ez nekünk, fogyasztóknak?

Nem biztos.

Én hiszek a kreativitásban, így abban is, hogy aki tud/szeret fotózni, az ezután sem fog lopott képeken poénkodni, aki pedig poénos gyerek, az poénos lesz egy saját készítésű videóban is.

A legfeljebb három éve elérhető, havonta legfeljebb 5 millió egyedi látogatót vonzó, maximum 10 millió euró árbevételű szolgáltatások mentesülnének a szabály alól.

A bejegyzésemet olvasva biztosan érzitek, hogy én magam a tiszta internet híve vagyok, én ehhez a táborhoz tartoztam a blogommal eddig is, és fogok ezután is. Igen, rengeteg idő saját képeket készíteni egy-egy bejegyzéshez, és igen, tartalmat gyártani, videót készíteni nem egyszerű feladat.
Az Article 13 célja, hogy megvédje a tartalomgyártók tartalmait mások jogtalan magatartásától.
Olyan nagy baj ez?