The 130 million years old Taman Negara (which means “national park” in Malay) is one of the world’s oldest rainforests. This 4343 square kilometers big national park is home for a wide range of animals, such as deer, wild boars, tapirs, monkeys, elephants, hornbills, tigers and leopards, and it has been developed into a famous ecotourism destination. When Will and I first read about it, we knew straight away that we will come and visit. The only question was, how to get there?

A 130 millió éves Taman Negara (ez malájul nemzeti parkot jelent) a Föld egyik legöregebb esőerdeje. Számtalan különböző állatfaj, köztük szarvas, vaddisznó, tapír, majom, elefánt, orrszarvú madár, tigris és leopárd otthona ez a 4343 négyzetkilométernyi terület, mely az utóbbi időben egy igen híres ökoturisztikai célponttá nőtte ki magát. Mikor Will és én legelőször olvastunk róla, rögtön tudtuk, hogy ezt meg kell nézni. Már csak azt kellett kitalálni, hogy hogyan? 

I don’t think there are many people on this planet who hate organised tours and package excursions more than I do, so unless it is absolutely impossible to visit a place otherwise, I will always try to find alternative methods. In this case we only knew that we would like to get to Taman Negara from Kuala Lumpur. For figuring out the details, we dived into the depths of the internet. Thanks to a very useful article on Lonely Planet we found out what tour companies don’t necessarily advertise: instead of paying for a whole package, you can just rely on them for the transportation part and do the rest on your own. This article suggested to choose Han Travel. At the beginning we were quite mistrustful because of their tacky, flashing, yellow and green, very-in-your-face webpage. After some more reading and comparing timetables as well as prices, we came to the conclusion that Han Travel is our best option indeed. Because it wasn’t possible to book and pay online, we ended up sending a message via their enquiry page. Very soon a friendly lady replied, confirmed our booking request and let us know that we can pay at their office on the day by cash.

Azt hiszem, nem sok ember van ezen a földön aki nálam jobban utálja a szervezett túrákat és az utazási csomagokat, úgyhogy mindig megpróbálok valami alternatív megoldást találni. Kivéve persze, ha az adott hely meglátogatása önállóan teljesen lehetetlen. Ebben az esetben csak annyit tudtunk, hogy Kuala Lumpurból szeretnénk majd valahogy a Taman Negara Nemzeti Parkba eljutni. A részletek kidolgozásához az internet bugyraiban kezdtünk el kutatni. Egyszercsak egy nagyon hasznos leírás jött szembe a Lonely Planet weboldalán, melynek köszönhetően fény derült arra, amit az utazási irodák nem reklámoznak nagyon hangosan: a szervezett túrák mellett az is lehetséges, hogy az ember csak a fuvarozás részre fizet be, a helyszínre érkezve pedig önállósul. Ez a leírás a Han Travel nevű utazási irodát ajánlotta, melynek az ízléstelen, villogó, sárga-zöld, nagyon-az-arcodban-van weboldalát eleinte bizalmatlanul nézegettük. Aztán némi utánaolvasás meg órarend- és árösszehasonlítás során arra a következtetésre jutottunk, hogy tényleg ez az egyik legjobb opció. Mivel nem lehetett online előre foglalni, ezért végül egy emailben fejeztük ki szándékainkat. Nem sokkal később egy kedves hölgy visszaírt és közölte, hogy minden rendben a foglalással, fizetni majd az utazás reggelén tudunk az irodájukban, de csak készpénzzel.

Just to be safe, we popped by the Han Travel office the day before our journey. We paid 95 ringgit each for our tickets from Kuala Lumpur to Taman Negara. For an extra 15 ringgit we asked for hotel pickup, just to save some time and sleep for a bit longer.

A biztonság kedvéért mi már a taman negara-i utunk előtti nap elugrottunk a Han Travel irodájába. Fejenként 95 ringgitet fizettünk, majd még extra 15-ért hotel transzfert is kértünk. Ezzel spóroltunk egy kis időt és így tovább alhattunk.

The following morning at 7:30 sharp the pickup guy arrived, our backpacks disappeared into the trunk of the van and we were on our way to the Han Travel office. Within a short period of time quite a big group of people gathered at the meeting point, and there were at least three or four minibuses getting ready for the trip. By 8:30 everyone found their assigned bus and we headed towards Kuala Tembeling, a small town that serves as a transfer point to Taman Negara. Our hopes to sleep through the three hour bus journey vanished the moment we realised that the only fun these bus drivers seem to have in life is to race all the way to the destination. On top of that our driver appeared to be the winner. If you read my previous blog post, where I describe the Malaysian drivers being nice and careful, you’ll soon understand that this statement is the rule, whereas the Han Travel drivers are the exceptions.

Másnap reggel pontban 7:30kor megérkezett a sofőrünk. Hátizsákjaink pillanatok alatt eltűntek az autó csomagtartójában és már zötykölődtünk is a Han Travel iroda felé. Rövid időn belül egy egész nagy csoport gyűlt össze a találkozóhelyen, közben pedig három vagy négy minibusz készülődött az útra. 8:30ra mindenkinek sikerült beazonosítania a számára kijelölt járművet, így elindulhattunk Kuala Tembeling felé, ami a Taman Negarába látogató népek átszállóhelye. Azt gondoltunk, hogy a három órás buszutat végig fogjuk aludni, de ez a remény azon nyomban szertefoszlott, mikor rájöttünk, hogy sofőrjeinek legfőbb szórakozása az egymással való versenyzés. Mondanom sem kell, hogy a mi buszunk állt nyerésre. Aki olvasta az előző bejegyzésemet, melyben azt ecseteltem, hogy a maláj sofőrök milyen békések és megfontoltak, az azonnal rájöhet, hogy ez az állítás a szabály, a Han Travel sofőrjei pedig a kivételek.

After arriving to the Kuala Tembeling Jetty, we had two hours to relax, eat some lunch and purchase our Park Entry Permits and Photography Licenses. The Park Entry Permit costs 1 ringgit per person, while the Photography License is 5 ringgit per camera. People get told that they have to keep these licenses with them at all times otherwise they can get a fine, but during our stay no one actually wanted to check them. The point is though, you shouldn’t try to avoid buying these permits. They are quite cheap, this way you have a chance support the National Park, and let’s be honest, if anyone asks and you don’t have them, it’s just simply lame.

A kuala tembeling-i kikötőben két óránk volt pihenni, ebédelni, illetve belépő- és fotós engedélyt vásárolni. A belépő engedély 1 ringgit fejenként, a fotós engedély pedig 5 ringgit minden fényképezőgép után. Ezeket az engedélyeket elméletileg bármikor ellenőrizhetik, és ha az ember nem tudja felmutatni, akkor pénzbírság vár rá, minket viszont sehol senki nem igazoltatott. Ettől függetlenül nem érdemes ezen spórolni. Egyrészt nagyon kis összegről van szó, másrészt pedig ezzel is támogatni lehet a parkot. Ezen felül pedig, ha bárki kéri és az ember nem tudja felmutatni, akkor az csak simán gáz.

At 13:30 we all had to board a long, old, creaky boat and we were on our way to Kuala Tahan. Before climbing into the boat, everyone had to take their shoes off and wear flipflops instead. When I asked why, I got told that during the dry season the river is very shallow and we might get stranded. In that case everyone has to climb out (yes, into that brown water) and help pushing the boat towards a deeper area. Luckily, throughout our three hour long boat journey we managed to completely avoid this unpleasant situation. We could sit back, relax, enjoy the view and the jungle sounds, spot some water buffaloes chilling in the water, and realise that sitting cross-legged on a piece of wood for more than half an hour gives you pins and needles.

Fél kettőkor összeterelték a népet, mindannyian beszálltunk egy régi, recsegő-ropogó, hosszú csónakba és elindultunk Kuala Tahan felé. Beszállás előtt mindenkinek strandpapucsra kellett cserélnie a kényelmes túracipőjét. Mikor rákérdeztem ennek az okára, elmagyarázták, hogy száraz évszakban a folyó vize nagyon sekély és a csónak bármikor megfenekledhet. Ebben az esetben az embereknek ki kell szállniuk (igen, ebbe a gyanús színű vízbe) és a csónakot egy mélyebb részre tolniuk. Végül a három órás út alatt sikerült ezt a kellemetlen szituációt teljesen elkerülni, így aztán hátradőltünk, élveztük a látványt és a dzsungel hangjait, integettünk a vízben hűsölő bivalyoknak, és rájöttünk, hogy ha fél óránál tovább ülünk törökülésben egy fadarabon, akkor biza elzsibbad a hátsó felünk.

It was late afternoon, when we finally arrived to Kuala Tahan. Before we left the boat, a local Han Travel employee made sure everyone is aware of the different tour packages and activities they provide, and he tried to convince people to sign up for them. We sneaked away unnoticed, because we wanted to explore the area on our own.

Késő délután lett mire megérkeztünk Kuala Tahanba. Mielőtt elhagytuk a csónakot, a helyi Han Travel képviselő gondoskodott arról, hogy mindenki képben legyen az összes lehetséges befizethető túrával kapcsolatban, sőt, igyekezett meggyőzni az embereket, hogy regisztráljanak, ha még nem tették meg. Mi észrevétlenül elosontunk, mert tudtuk, hogy önállóan szeretnénk felfedezni a helyet.

We chose to stay at the Mutiara Taman Negara Resort, which sounds very fancy, but it actually consists of about 100 little wooden huts hidden in the rainforest along the river. This resort is not actually part of the Kuala Tahan village: it sits on the other side of the river together with all the interesting jungle bits you might want to visit. There is no other way to move between the two sides apart from using the boat service, which costs 1 ringgit each way. After checking in, finding our little hut and getting rid of our backpacks, we spent the rest of the day chilling at the restaurant area, having traditional Malay food, drinking ice cold beer, watching the boats moving up and down on the river and trying to comprehend, that where we are is real and not just a dream.

Mi a Mutiara Taman Negara Resort nevű helyen foglaltunk szállást, ami nagyon előkelőnek hangzik ugyan, de a valóságban kb. 100 faházikóból áll, melyek az esőerdő fái között, a folyó mentén helyezkednek el. Ez a szállás nem része a Kuala Tahan nevű falunak, ugyanis a folyó ellenkező oldalán található minden egyéb látogatnivaló dzsungel-érdekességgel együtt. A két part között kizárólag csónakkal lehet közlekedni, ami 1 ringgitbe kerül fejenként. Miután becsekkoltunk, megtaláltuk a házikónkat és ledobtuk a hátizsákokat, a nap hátralevő részét a hely vendéglő részén töltöttük: hagyományos maláj vacsorát rendeltünk, hideg sört kortyolgattunk, bámultuk a folyón fel-le siető csónakokat, és közben megpróbáltuk felfogni, hogy mindez valóság és nem csak valamiféle álom.

If you’d like to visit Taman Negara, you actually have many options besides the one above. We chose this, because it worked out the best for us and our schedule. In case you are travelling by car, you can simply drive to Kuala Tahan and leave the car in the village. Alternatively, you can take the bus or the train to Jerantut, after which you can hop on a local bus that takes you to Kuala Tahan. For more details and timetables check out the official Taman Negara webpage, but be aware that local buses are not reliable, they might not show up at all, and if you are short on time, this may cause your schedule to fall apart.

Aki szeretné meglátogatni a Taman Negara Nemzeti Parkot, az több idejutási lehetőség közül is válogathat, nem kell feltétlenül az itt leírtakat kövesse. Mi azért döntöttünk a Han Travel mellett, mert ez passzolt a legjobban az útitervünkhöz. Aki bérelt autóval utazik, az nagyon könnyen eljuthat Kuala Tahanba, ahol aztán le is parkolhatja a járművét. Ha pedig a buszt vagy a vonatot részesíti előnyben, akkor Jerantut felé kell vegye az irányt. Innen helyi buszok járnak Kuala Tahanba. A részleteket és az órarendet érdemes a Taman Negara hivatalos weboldalán ellenőrizni, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy ezek a helyi buszok nem megbízhatóak, és előfordulhat, hogy egyáltalán nem jelennek meg. Ha valakinek kevés az utazásra szánt ideje, egy ilyen incidens teljesen felboríthatja az amúgyis sűrű útitervet.