Graham Rahal saját bevallása szerint már az edzéshét elején tudta, Hogy órási bajban van.

A Rahal Letterman Lanigan Racing egyik autója sem produkált meggyőző teljesítményt a gyakorlások alatt, a kvalifikáció szombati napja pedig ki is osztotta számukra az első igazán nagy pofont.

Négy Dallara-Hondájuk közül egyedül csak a kizárólag erre a fordulóra nevezett 44-es tudta bebiztosítani magának a továbbjutó helyet Katherine Legge-gel a volán mögött.

A gárda teljes szezonos versenyzői, Christian Lundgaard, Jack Harvey és a már említett Rahal képtelen volt beverekedni magát a top 30-ba. Ekkor hangzott el a nap addigi talán legszomorúbb rádiózása is, miután az utolsó négykörös kísérletét követően Graham egyszerűen közölte csapatával, hogy már fogalma sincs arról, mit tudna tenni a szinte minden téren katasztrofálisan viselkedő autójával.

A trió számára az egyetlen remény a mezőnybe jutásra a másnapi Last Chance maradt, ahol a Dale Coyne Racing újoncával, Sting Ray Robbal kellett megküzdeniük a rajtrács utolsó három helyéért.

Az LCQ első próbálkozója Lundgaard volt, aki 229.649 mph-s négykörös átlagával a vigaszágas kvartett legjobbja lett.

Robb 229.549 mph-s kísérlete révén szintén rögtön elsőre kivívta magának az indulási jogot.

Az igazi drámát Rahal és Harvey házi párbaja szolgáltatta.

Graham 229.159 mph-s átlagot préselt ki a továbbra is betegeskedő járművéből, ami nem volt túl acélos tempó, mégis úgy tűnt, elegendő lesz az indulási jog megszerzéséhez, mivel Harvey első nekifutásra csak 228.477 mph-t tudott hozni.

A brit azonban nem adta fel.

Autója lehűtése érdekében megtett pár szándékosan lassú kört, majd utána nekivágott egy újabb éles kísérletnek. 228.929 mph-s átlagával javulást mutatott ugyan, de ez továbbra sem volt elég ahhoz, hogy elvegye az utolsó továbbjutó helyet Rahaltól.

Alig egy perccel a leintés előtt Harveyék még egy utolsó próbálkozás mellett döntöttek. És milyen jól tették!

A kvalifikációs 10 mérföldet már sikerült 229.166 mph-val megtennie, végérvényesen csak nézővé minősítve csapattársát.

„A csapatnál mindenki óriási erőfeszítéseket tett, de végül alulmaradtunk” – nyilatkozta az érthetően rendkívül elkeseredett Graham, akinek édesapja (egyben az RLLR társtulajdonosa), Bobby Rahal kereken 30 évvel ezelőtt szintén átélte milyen érzés elbukni a kvalifikációt.

„Egyszerűen nem voltunk elég jók. Alázatosnak kell lenni győzelem és vereség esetén is.”

Harvey számára ez a kvalifikáció jóval többről szólt, mint az Indianapolis 500-on való részvétel.

A 30 éves pilóta kapcsán nyílt titoknak számít, hogy a helye meglehetősen inog a csapatnál és már a szezon előtt olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy nyár elejéig kap haladékot a bizonyításra.

„Küzdelmes kvalifikáción vagyunk túl” – mondta Harvey.

„Utálom, hogy pont mi lettünk azok, akik kiütötték a mezőnyből Grahamet. Abban reménykedtünk, hogy mindhárom autónknak sikerül bejutni. Ugyanakkor hálás vagyok, hogy részt vehetek a futamon. Kiváltságosnak érzem magam, hogy kaptam egy újabb esélyt és versenyezhetek.”

A hátsó traktus után a figyelem már az élmezőny kísérleteire összpontosult.

A pole-ért a legjobb hat pilóta szállhatott harcba, a végén pedig Alex Palou örülhetett a legjobban.

A 26 éves spanyol 234.217 mph-s átlagával bizonyult a legjobbnak, megszerezve karrierje második IndyCar rajtelsőségét és az elsőt az Indy 500-on.

Ennek köszönhetően a Chip Ganassi Racing immár nyolcadik alkalommal kezdheti meg az élről a világ legnagyobb múltú pályaversenyét, ráadásul harmadszor zsinórban.

„Ez a pole a világot jelenti számomra” – örömködött Palou.

„Tudtuk, hogy nagyon kiélezett lesz, de a csapat a leggyorsabb autót adta nekem. Nehezebb volt nézni a többiek kísérleteit, mint nekem megcsinálni a négy kört.”

A 2021-es IndyCar-bajnok négy köre egyben az ötszáz mérföldes viadal történetének valaha volt legjobb pole-os átlagát is hozta.

Másodikként Rinus VeeKay zárt, aki ezzel egymás után immár harmadik alkalommal kezdheti meg az 500-at a legelső sorból.

Az Ed Carpenter Racing holland ifjonca 234.211 mph-val maradt alul, ami tempóban kifejezve 0.006 mph-s, időben nézve pedig 0.004 másodperces hátrányt jelentett.

Ezzel a mostani lett az Indy 500-ak valaha volt második legszorosabb kvalifikációs eredménye. A rekordot 2012-ben állították fel, amikor Ryan Briscoe (226.484 mph) 0.003 mph-val győzte le James Hinchcliffe-et (226.481).

„Mindent kihoztam az autóból, de nagyon szoros volt” – mondta kissé csalódottan VeeKay.

„Biztos voltam benne, hogy esélyünk van a pole-ra. Nem tudom, hogy min lehetett volna még javítani… Kvalifikációs beállításokon most muzsikált az autó a legjobban. Talán egy kicsivel kevesebbet kellett volna ebédelnem.”

Az első sor külső ívéről Felix Rosenqvist várhatja a május 28-ai startot az Arrow McLarennel, míg mögöttük Santino Ferrucci (AJ Foyt Racing), Pato O’Ward (McLaren) és az ötszörös rajtelső Scott Dixon (Chip Ganassi Racing) iramodhat neki a távnak.

Ebből kiderült a top 6-ot négy csapat pilótája alkotja hat különböző ország (Spanyolország, Hollandia, Svédország, USA, Mexikó, Új-Zéland) képviseletében.

A mezőnyre már csak két edzés vár hétfőn és pénteken, majd következik a 107. Indianapolis 500.

The post Dráma, könnyek és rekord Palou-pole a 107. Indy 500 kvalifikációján appeared first on .