2004 decemberében, a Cosworth northamptoni főhadiszállásának halljában, közvetlenül a recepciós pult mellett egy barna hajú, fiatal nő várakozott egyre türelmetlenebbül.

A 24 éves Katherine Anne Legge már maga sem tudta, Hogy mióta ácsorog egy helyben, de azzal nyugtatta magát, hogy ha valaki, hát ő tud várni, az a plusz néhány hátralévő perc (óra?) pedig már nem késztetheti meghátrálásra.

Tudta, ha most elszalasztja ezt a lehetőséget, az a pályafutásának végét is jelentheti. Annak, ami ekkorra egyszerű gyerekkori szórakozásból nőtte ki magát valódi hivatásává.

A surrey-i lányt kilencévesen, egy családi vakáció alatt, mondhatni véletlenül fertőzte meg a benzingőz.

A spanyolországi út során Katherine édesapja és nagybátyja úgy döntöttek, a fülledt nyári délutánt egy közeli gokartpályán ütik el, amely tervüket meghallva a kislány is ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérje őket.

Ha pedig már ott volt, ő maga is beugrott egy járműbe és azonnal szerelembe esett, olyannyira, hogy otthon, Angliában sem akart lemondani az élményről.

Hamarosan kapóra jött egy újsághirdetés, amelyben egy, a közelben nyíló gokartpályát reklámoztak, ezt meglátva pedig Katherine addig rágta szülei fülét, míg azok rábólintottak és beíratták a létesítmény versenyzőiskolájába.

Nem telt bele sok idő és Katherine már élesben is megcsillogtatta képességeit, előbb regionális, majd nemzeti szinten is.

A futamokra – amelyeken eleinte az édesapjától születésnapjára kapott, piros-fehér színű gokarttal mérette meg magát – Derek Legge rendszeresen elkísérte lányát és számos hasznos tanáccsal látta el műszaki, valamint vezetéstechnikai értelemben, holott ő magának, mint egykori labdarúgónak soha nem volt szorosabb kapcsolata ezzel a sportággal.

Katherine első áttörésére 1996-ban, tizenhat évesen került sor, amikor elhódította a rangos Scotch Kart Championship bajnoki címét. A kilencvenes évek hátralévő részében további kiugró eredményeket könyvelhetett el Nagy-Britanniában, valamint európai gokartversenyeken, az ezredfordulóhoz érve azonban rá kellett jönnie, hogy ha komolyan gondolja a sportágat, akkor feljebb kell lépnie a valódi autók világába.

2000-ben mutatkozott be a Formula Ford bajnokság Zetec kategóriájában, ahol rögtön debütáló szezonjában – első nőként a széria történetében – Brands Hatch-en sikerült pole pozíciót szereznie.

A soron következő évben több nevelőszériában is megfordult, azonban szponzorációs okok miatt továbbra is csak beugró versenyzőként, néhány futam alkalmával állhatott rajthoz.

2002-ben újabb fordulóponthoz érkezett a pályafutása, miután a brit Formula Renault sorozat Oulton Parkban rendezett fordulójának időmérője során futott legjobb körével átadta a múltnak az ekkoriban már a Forma-1 csodagyerekeként számon tartott Kimi Räikkönen pályacsúcsát.

Szépen lassan a motorsport elitje is kezdett felfigyelni a folyton mosolygó brit hölgyre, aminek ékes bizonyítékaként több szakmai díjjal is honorálták, amelyek közül kiemelkedett a nívós British Racing Driver’s Club (BRDC) feltörekvő tehetségek számára létrehozott elismerése, amelyet Katherine az első női versenyzőként vehetett át.

Hiába dicsérték azonban prominens személyiségek is a képességeit, ez Katherine anyagi hátterén mit sem változtatott. Ingatlanfejlesztőként dolgozó apja és ingatlanügynök édesanyja, Vivienne önerőből képtelen volt fedezni lányuk karrierjének költségeit, amely ekkoriban már több, mint félmillió dollárra rúgott.

Katherine maga is munkába állt és vezetéstechnikai oktatóként egyszerre több versenyzőiskolában – beleértve Silverstone-t – tanította a fiatal generáció képviselőit, bár az ezért kapott fizetés aprópénz volt ahhoz képest, amennyire szüksége lett volna.

Igyekezett az összes lehetőséget megragadni és 2004-ben mindent egy lapra feltéve párhuzamosan kezdett versenyezni a Formula Renault nagy-britanniai és észak-amerikai divízióiban.

Mindeközben Kathryn Nunn, az Indy Racing League-ben szereplő Mo Nunn Racing tulajdonosának, Morris Nunn-nak felesége saját érdekeltségű Infiniti Pro Series [az Indy Lights akkori elődje] csapatának új projektjén fáradozott.

A közeljövőben mindenképpen szeretett volna egy női versenyzőt is megnyerni, ennek érdekében pedig egyesítette erejét azzal a Lyn St. Jamesszel, aki 1992-ben, a verseny története során első nőként érdemelte ki az Indianapolis 500 legjobb újoncának járó címet.

Összeállítottak egy listát a világ huszonegy, általuk legjobbnak tartott női pilótáról, majd egy újabb, alapos szelektálást követően hat névre szűkítették le, akik végül meghívást kaptak a 2004. novemberében, a Texas Motor Speedwayen megrendezett hivatalos tesztre.

Katherine nem volt köztük, ez az aprócska tény azonban nem gátolta meg őt abban, hogy repülőre üljön és meg se álljon a texasi Forth Worthig.

Elszántságával lenyűgözte Nunnt, aki végül lehetőséget adott számára, hogy megmutassa mit tud a trükkös, tapasztalt versenyzőket is kihívás elé állító pályán. Az első napon Legge-nek, aki korábban soha nem vezetett oválon, mindössze az egyórás ebédidő állt rendelkezésére arra, hogy meggyőzze a csapatot, érdemes vele is számolni a versenyzői ülés kapcsán. Nem vallott szégyent.

Első alkalommal, egy idegen technikával, számára mindaddig teljes mértékben ismeretlen pályatípuson szinte azonnal sikerült közel olyan időket autóznia, mint a széria friss bajnoka, Thiago Medeiros által egy hónappal korábban megfutott pole-t érő kör.

Gyorsaságát látva Nunn a teszt második napjára is visszahívta Katherine-t, konstans, ugyanakkor fejlődőképes teljesítményét látva pedig végül a potyautasként landolt angolnak ajánlotta fel a további együttműködés lehetőségét. Egy rövid időre úgy tűnt tehát, hogy Legge pályafutása pozitív fordulatot vesz, financiális okok miatt azonban Nunn tervei nem váltak valósággá.

Ezen történtek vezérelték végül Katherine-t 2004-ben, azon az ominózus decemberi napon a Cosworth angliai főhadiszállására, miután tudomást szerzett Kalkhoven üzleti tárgyalás céjából történő érkezéséről. Találkozni akart vele, noha ismét nem hívta senki.

Mit veszíthetett? Kathryn Nunn-nál egyszer már bejött Legge „ha kidobnak az ajtón, akkor bemászok az ablakon” hozzáállása, miért ne sikerülne ismét az ausztrál mulltimilliárdos üzletember, egyben a Champ Car újdonsült társtulajdonosával szemben is?

Katherine akkori barátjával, a szintén autóversenyző Rob Barffal alig néhány mérföldnyire élt a Cosworth gyárától, és úgy érezte, ez az a lehetőség, amit muszáj megragadnia, ha szeretné, hogy legyen még folytatása a karrierjének.

„Teljesen kétségbe volt esve” – mondta akkor Barff egy, a megboldogult SPEED Channelnek adott interjújában.

„Megmondtam Katnek, hogy csak nézzen mélyen [Kalkhoven] szemébe.”

Kalkhovennek tetszett Legge eltökéltsége, azonban először inkább a lányához, a Champ Car nevelőszériájáért, az Atlanticért felelős Kirsty-hez irányította tovább. A nőt rögtön megnyerte magának Katherine.

„Kirsty azt mondta, meg kell nézned ezt a lányt, mert van benne valami különleges” – emlékezett vissza Kalkhoven aki ennek ellenére sem merte rögtön bedobni a mély vízbe, így először egy tesztlehetőséget kínált neki az Atlantic autójával. Legge simán átvitte a lécet.

„Szó szerint arra kellett kérnünk, hogy lassítson egy kicsit” – nyilatkozta Jim Griffith.

„Tíz-tizenöt perc után már láttuk, hogy mennyire komfortosan érzi magát az autóban, még annak ellenére is, hogy milyen kevés versenyzői múltja van.”

Kathernie hamarosan alá is írhatta a Champ Car előszobájának számító Toyota Atlantic 2005-ös szezonjára szóló szerződését.

A kontraktus értelmében a versenyzőnő a Griffith tulajdonában lévő Polestar csapat színeiben rajtolhatott el, a Kalkhoven érdekeltségébe tartozó PKV Racing támogatásával.

A szezonnyitó Long Beach-i fordulón rögtön egy győzelemmel mutatkozott be, bizonyítva, hogy az ausztrál üzletember nem követett el baklövést, amikor bizalmat szavazott neki. Legge ezzel az első nő lett, aki magasan kvalifikált észak-amerikai sorozatban nyerni tudott, a szezon későbbi részében, majd Edmontonban és San Joséban szintén ő látta meg elsőként a kockás zászlót.

Katherine intelligenciája és fegyelmezett munkamorálja mellett pozitív kisugárzásával is színt vitt új közegébe, ő tipikusan az a fajta ember, akinek mindenkihez, mindig van egy kedves szava.

„Ő egy tündér” – mondta róla Jim Griffith.

„Még ha hajnali négy órakor is kell az autóján dolgozni, nem bánod, mert tudod, hogy Katherine-ért teszed. Mindenki nagyon szereti és jó, hogy köztünk van.”

Katherine debütáló Toyota Atlantic szezonja során minden kétséget kizáróan segítségére volt a tény, hogy vele együtt összesen tizenkét újonca volt abban az évben a sorozatnak, de még így is ő volt az egyetlen nő, ráadásul viszonylag kevés open-wheel tapasztalattal.

„Nagyon versenyképes” – méltatta a kétszeres Indianapolis 500 győztes Al Unser unokája, Al Unser III, aki ekkoriban tért vissza néhány futam erejéig az Atlantic sorozatba.

„A pilóta neme nem jelent problémát egy versenyautóban. A férfiaknak és a nőknek is egyaránt két lábuk, két kezük van, és kilátnak az autóból, de biztos vagyok abban is, hogy néhány srác direkt vadászik Katherine-re a pályán, csak azért, mert ő lány.”

Sikerei azonban háttérbe szorultak az amerikai médiát térdre kényszerítő Danica-mánia közepette.

Az összes magazin, tévéshow és internetes fórum fókuszpontjában a 23 éves Danica Patrick állt, aki az Indianapolis 500 története során első nőként tudta zöld zászló alatt vezetni a versenyt, végül pedig a negyedik pozícióban intették le.

A wisconsini hölgy rekordidő alatt emelkedett sztárstátuszba, nevét még azok is megtanulták, akik addig azt sem tudták, mi fán terem az Indy Racing League. A médiahype révén, ahogyan lenni szokott, gyorsan megjelentek a kritikusok is és minden létező platformot kihasználva vonták kétségbe Patrick képességeit.

A főként a Champ Car szimpatizáns – és IRL ellenes – réteg önigazolásának egyik fő érve pedig Legge lett, aki nem pózol bikiniben, nem szerepel talk-showkban, Danicával ellentétben viszont képes a győzelemre.

A Kat vs. Danica téma éles vitákat váltott ki, a két hölgy hátterétől kezdve, az Atlantic széria mezőnyének összetételén keresztül egészen a személyiségi jegyeikig.

„Az árnyékában vagyok” – nyilatkozta Katherine 2005-ben a Toronto Sunnak.

„Amit viszont Danica tett, az nagyszerű. Megmutatta, hogy képes felvenni a versenyt a nagyfiúkkal. Lehet, számára lényeges, hogy szexszimbólumként tekintsenek rá, nekem viszont a győzelem a legfontosabb. […] Nem én vagyok a következő Danica, mert én Katherine vagyok. Attól, hogy mindketten nőnek születtünk, még nem vagyunk egy és ugyanaz.”

Legge a 2005-ös Toyota Atlantic idényt, dacára három győzelmének, végül a kanadai Antoine Bassette-tel holtversenyben a harmadik helyen zárta.

Teljesítményéért azonban az év végén még így is megkapta a RACER magazin legígéretesebb pályaversenyzőjének járó elismerését, amelyet korábban olyan nevek vehettek át, mint például Gil de Ferran, Greg Moore, Jenson Button, Kimi Räikkönen és Cristiano da Matta.

A holtszezon minden korábbinál mozgalmasabbra sikeredett Katherine számára.

Három alkalommal teszelhette a Champ Car Lola karosszériáját, egyszer a Rocketsports Racingnek, majd kétszer a PKV Racingnek. Emellett 2005. novemberében beülhetett a Forma 1-től búcsúzó Minardi F1 Team autójába Vallelungán, majd decemberben az A1 GP gépét is vezethette. F1-es kalandja nem indult túl jól, hiszen a kétnapos teszt első napján, rögtön a második körében összetörte az autót.

A fiaskóhoz nagyban hozzájárult Legge tapasztalatlansága, valamint az a tény, hogy korábban soha nem vezetett olyan autót, amelyben kipörgésgátló van és az optimálisnál jóval agresszívebben kezdte meg a körözést.

A második nap már problémamentesen telt számára és összesen huszonhét kört tett meg a pályán.

2006. február 14-én újabb, jelentős fordulat állt be Katherine pályafutásában.

A Los Angeles-i Petersen Automotive Museumban megrendezett sajtóesemény során több egyéb mellett az Atlantic sorozat új autóját is bemutatták, az eseményre pedig a versenyzőnő is hivatalos volt.

Legge mindaddig abban a tudatban volt, hogy még a következő szezont is a nevelőszéria kötelékében tölti el, ezért is érte hatalmas meglepetésként, amikor Kevin Kalkhoven őt nevezte meg, mint Champ Car csapatának, a PKV Racingnek egyik leendő pilótája és formálisan, a színpadon átnyújtotta számára a több évre szóló kontraktust.

Katherine ezzel a CART/Champ Car addigi huszonhét éves történetének első, teljes szezonos női versenyzője lett.

A bejelentés kivitelezése nagyban hasonlított Danica Patrick egy évvel korábbi szerződtetésére, amikor is Bobby Rahal szintén a sajtó árgus szemei előtt közölte az amerikaival, hogy nem csak egy részidős IRL szezonra kap a Rahal Letterman Racingtől autót, hanem a komplett évadra.

A labda magas volt és természetesen a média, valamint a rajongók egy része azonnal le is csapta azt, mondván Legge a tervezettnél korábbi mély vízbe dobása valójában nem más, mint a Champ Car kétségbeesett válasza az IRL Danica-jelenségére.

A kritikusok egyetértettek abban, hogy Kalkhoven még otthon, Ausztráliában is hallotta, amint Rahaléknál 24/7 cseng a kassza, amióta csak a másfél méter magas wisconsini betette oda a lábát.

A szép emlékű CART hamvaiból megszületett bajnokság töretlen hívei korábban nagy reményeket tápláltak Patrick iránt, aki az Atlantic első, teljes szezonos női pilótája lett 2003-ban és rögtön első évében kétszer is a dobogóra állhatott, 2004-ben pedig három pódiumot érő és hét top 5-ös helyezése révén összetettben a harmadik pozícióban zárt.

Az évad végén azonban Danica csapatának tulajdonosa, Bobby Rahal úgy döntött, eljött az idő a váltásra és teljes szezonra leszerződtette a lányt az IRL-ben szereplő alakulatához.

A konkurenciához történt igazolásával Patrick a lehető legnagyobb szentségtörést, mondhatni árulást követte el a Champ Car vehemes szimpatizánsainak szemében és azok, akik korábban még méltatták a képességeit, hirtelenjében az amerikai legnagyobb kritikusaivá léptek elő.

Kapóra jött tehát Katherine, aki amellett, hogy tud vezetni, még előnyös külsővel is rendelkezett, igaz, ő nem kimondottan a glamour-modellek kategóriájába volt sorolandó, sokkal inkább a csinos szomszédlány imázs illett rá.

A CCWS rajongói már azelőtt ódákat zengtek róla, hogy egyáltalán pályára gördült volna éles versenyhelyzetben a széria autójával, de a történet minden esetben ugyanabban a vitában csúcsosodott ki: Melyikük a jobb, Katherine vagy Danica?

Az már mellékes volt, hogy Legge, aki az Atlantic előtt – gokartos éveit leszámítva – anyagi okok miatt soha nem futott teljes szezont egyetlen kategóriában sem, még a saját bevallása szerint sem állt készen a Champ Carra.

Ez a tény azonban nem csak a szurkolókat, de a hivatalos személyeket sem igazán zavarta.

A Grand Prix of Denver első embere, Rob Johnson sem rejtette véka alá abbeli reményét, hogy Legge azt nyújthatja a Champ Carnak, amit Patrick az IRL-nek: publicitást és népszerűséget.

„Nagyon jót tesz a sportnak ha vannak versenyképes női versenyzők. Danica az átlagos figyelem többszörösét irányítja a futamhétvégékre. Vannak olyan emberek, akik semmit sem tudtak a sportágról Danica megjelenése előtt. Határozottan jót tett az IRL-nek és az alapján, amit hallottam róla úgy vélem, Katherine is megállja majd a helyét és nagyon jó szolgálatot fog tenni a Champ Carnak.”

Legge a széria szezon előtti felvezető médiaturnéján, a ‘Turbo Tour’-on kiemelt szerepet kapott, számos sajtótájékoztatón, fotózáson vett részt, de valahogy mégsem övezte akkora érdeklődés, mint arra előzetesen a Champ Car számított.

Ő inkább volt egy a srácok közül, mintsem a glamour két lábon járó megtestesítője, a konkurencia által felépített brand, Danica Patrick itteni megfelelője. És egyáltalán nem is akart azzá válni.

Első főkategóriás futamát Katherine azokon a Long Beach-i utcákon futhatta, ahol egy évvel korábban első Atlantic győzelmét ünnepelhette.

A kvalifikáció során az utolsó előtti, tizenhetedik rajthelyet szerezte meg, a versenyen pedig a nyolcadik pozícióban intették le. Debütáló szezonja során még további három alkalommal végzett a legjobb tízben, Milwaukee-ban tizenkét körön keresztül vezette a versenyt, ezzel pedig ő lett az első női pilóta a széria történetében, aki egy futam során az élre tudott állni.

A szezon során végül Legge az oly’ sokak által várt, felfokozott médiafigyelmet is ráirányította a szériára, igaz, nem abból az aspektusból, ahogyan azt Kalkhovenék szerették volna.

Szeptember 24-én, a szezon tizenkettedik fordulójának helyet adó, wisconsini Road Americán rendezett verseny hajrájában Katherine hatodik helyen haladt, amikor váratlanul a hátsó szárny egy darabja levált a 20-as számú Loláról.

Legge járműve irányíthatatlanná vált és közel 280 km/h-s sebességgel a 11-es kanyarban lévő kerítésnek csapódott, majd a levegőbe emelkedett, végül pedig több szaltót és bukfencet leírva fejjel lefelé landolt.

A jelenetsor olyan horrorisztikus volt, hogy mindenki azonnal a legrosszabbra gondolt, mondván ekkora bukást szinte lehetetlen túlélni.

Katherine azonban csodával határos módon szinte teljesen sértetlenül megúszta az incidenst, amely a sajtóba csak nagybetűvel, “A Baleset” jelzővel került be.

A világhírűvé vált incidensről részletesebben ebben a cikkben lehet olvasni:

Katherine 2007-ben csapatot váltott és immár a Dale Coyne Racing színeiben folytatta Champ Car pályafutását.

A széria új autójával, a Panoz DP01-gyel mindössze két alkalommal tudott csak a legjobb tízben végezni, majd a szezont követően, a Champ Car és az IRL küszöbön álló egyesülésének hírére úgy döntött, visszatér Európába és a DTM-ben folytatja pályafutását, mivel úgy érezte, nem sok esélye van arra, hogy az IndyCarban ülést kapjon.

Danica Patrick még sztárstátusza ellenére sem váltotta meg az IndyCart, de neki legalább sikerült kiépíteni egy olyan brandet maga körül, aminek révén a versenyzői karrierje befejezése után sem kell aggódnia a megélhetése miatt.

Legge végül 2012-ben mégis esélyt kapott az IndyCarban, méghozzá Roger Penske fiának, Jay Penske-nek csapatánál, a Dragon Racingnél.

Az üzletember és a pilótanő viszont enyhén szólva sem jött ki egymással, amit csak tetézett a szezon elején a bajnoksághoz csatlakozott Lotus körüli botrány.

A gyártó képtelen volt felvenni a versenyt a másik két motorpartnerrel, a helyzet pedig olyannyira elmérgesedett, hogy az alájuk tartozó gárdák többsége átállt a Chevy, vagy a Honda térfelére.

A váltás miatti erőforráshiány következtében Legge búcsút mondhatott teljes munkaidős programjának, a következő év februárjában (egészen pontosan Valentin-napon) pedig Penske nemes egyszerűséggel kirúgta.

Végül sikerült egy Indy 500-as szerződést összehoznia a Sam Schmidt Motorsports-cal (a mai Arrow McLaren), de az előző évi 22. helyét nem sikerült felülmúlnia.

Katherine később megfordult a Formula E-ben, a WEC-ben és a NASCAR Xfintiy Seriesben is, a lábait viszont igazán az IMSA-ban sikerült megvetnie.

2018-ban, a Meyer Shank Racing Acurájával második lett a Daytona 24 GTD-kategóriájában, majd magát az összetettet is ebben a pozícióban zárta.

Egy évvel később pedig a Jaguar I-PACE széria mexikói fordulóján történelmet is írt, miután ő lett az első nő, aki professzionálisan jegyzett elektromos bajnokságban győzni tudott.

Ezen sikert ironikus módon a Danicát felkarolt Bobby Rahal RLL Racingjének pilótájaként érte el, amely csapat jóvoltából idén visszatérhet az Indianapolis 500-ra is.

KAPCSOLÓDÓ:

>>>>>Visszatér az Indy 500-ra a népszerű versenyzőnő, aki egy horrorbukással vált világhírűvé

The post Amikor a nőket is bevetették az amerikai autósport polgárháborújában appeared first on .