Évekkel ezelőtt hatalmas vihart kavart a Philadelphia Eagles egykori irányítójának, Donovan McNabbnek azon kijelentése, miszerint az autóversenyzés nem sportteljesítmény, hiszen szerinte “mi atletikus van abban, hogy valaki ül egy helyben és csak vezet”.

Nos, akad néhány kollégája, akik a saját bőrükön tapasztalták meg ennek gyökerest ellenkezőjét.

1992-ben az Atlanta Falcons akkori vezetőedzője, Jerry Glanville a Speedway Motorsports színeiben megkísérelte kvalifikálni magát a Busch Series Lanier Raceway-en rendezett Nestlé 300-ára.

Bár ekkor nem tudott bejutni a mezőnybe, négy fordulóval később, az Orange County Speedwayen már sikerrel járt és élete első Nascar futamát a 22.-ként zárta.

Ezt követően a szezonban még két további futamra nevezett, amelyeken szintén kivívta az indulás jogát: a Myrtle Beach Speedway-en a huszonnyolcadik, a Volusia County Speedway-en Pedig a huszadik lett.

Glanville 1993-ban saját csapatával, a Glanville Motorsportscal veselkedett neki négy Busch-versenynek is, de ebből csak háromra tudta kvalifikálni az autóját, legmagasabb helyezése pedig a huszonhatodik volt Milwaukee-ban.

Az ötvenes éveiben járó Jerry – akinek személyes mentora nem más volt, mint Dale Earnhardt Sr. – 1994-ben, szintén a nevét viselő gárdával az ARCA-ban is bemutatkozott, az odessai I-70 Speedway-en pedig a kilencedikként intették le.

Ezzel párhuzamosan Glanville nevezett a Busch Series Hickory Motor Speedwayre kiírt Sundrop 400-ra, de végül nem jutott be a mezőnybe.

1995-ben, továbbra is a Glanville Motorsports színeiben tizennégy versenyt futott a Trucks-ban – csak egyre nem tudta kvalifikálni magát – egyéni legjobbjaként pedig két tizennegyedik helyet tudott felmutatni Tucsonban és Lousiville-en.

Ez a pozíció, amit 1996-ban, Milwaukee-ban harmadszor is megismételt, végül teljes NASCAR karrierje csúcsa lett.

Glanville 1999-ben megpróbált visszatérni a Buschba, öt versenyre nevezett, de ebből egyszer sem vívta ki az indulás jogát.

Ez viszont nem szegte kedvét és 2000-2004 között időről-időre felbukkant az ARCA-ban, legjobb befutóját pedig 2002-ben hozta a Nashville Superspeedwayen elért negyedik helyével.
A nemzeti másod- és harmadosztály mellett Glanville regionális NASCAR bajnokságokban is elindult, több-kevesebb sikerrel.

A jó öreg Jerry próbálkozásaival egyidőben a San Francisco 49ers-szel két Super Bowlt nyert Mike Cofer is úgy döntött, valóra váltja régi álmát és megméreti magát autóversenyzőként is.

A futballban posztját tekintve rúgójátékos a regionális NASCAR Featherlite Southwest Tour 1994-es szezonjában debütált, méghozzá nem is rosszul, lévén három pole pozíciót,valamint egy győzelmet szerzett, összetettben az ötödikként zárt és őt választották meg az az év legjobb újoncának is.

A sikerét látva felajánlottak számára egy teljes szezonos ülést az 1995-ben elrajtoló Trucks sorozatba, de ezt Cofer elutasította a Carolina Panthers kedvéért, amely csapat szintén ekkor kérte fel arra, hogy legyen a rúgójátékosok edzője.

Mike hét évvel később, 2002-ben mégiscsak megízlelhette a NASCAR nemzeti harmadosztályt, de végül eléggé kesernyés szájjal távozott.

Három futamból egyet műszaki hiba miatt kellett feladnia, de a másik két versenyén sem tudott top 20-as eredményt produkálni, olyannyira nem, hogy legutolsó bevetésén, a Homestead-Miami Speedwayen az utolsó helyről rajtolva a legutolsóként ért célba a még versenyben lévők között.

A közvélekedés szerint a legstresszesebb munka a volán mögött ülő versenyzőkre hárul a versenyhétvégéken, holott az autók mellett közvetlenül dolgozók legalább annyira felelősségteljes feladatokat látnak el, mind fizikálisan, mind pedig mentálisan.

Ezt felismerve az első csapat, amely külön edzőt fogadott a pitcsapatához a Hendrick Motorsports volt.

Az egykori egyetemi focista Andy Papathanassiou 1992-ben csatlakozott a gárdához és a korábbi gyakorlattal – amely szinte kizárólag a szerelők és mérnökök szakmai tudására épült – a fizikai felkészítésre is komoly hangsúlyt fektetett.

Programja egyik pilléreként sportolói múlttal rendelkező szakemberekkel turbózta fel az autókat felkészítő csapatokat, kötelező edzéseket írt elő, sőt, még az étrendjüket megreformálta.

Ennek eredményeképpen már az első szezonban több másodpercet sikerült faragni a pitkiállások idején, amit látva a NASCAR többi gárdája is követni kezdte Papathanassiou módszerét.

Ma már a pitlane-en többek között aktív crossfitesek, MMA harcosok, sőt még egykori elit kommandósok is várják az autókat a sorsdöntő kiállások idején.

És persze futball múlttal rendelkezők is.

A Hendrick Motorsports 5-ös és 24-es autójának csapatát 2009 óta az egykori egyetemi futballedző, Chris Burkey trenírozza.

A szakember maga is játszott a Wingate Universityn töltött évei alatt, ezt követően azonban átállt a partvonalra és előbb a East Tennessee, majd University of North Carolina csapatának edzője lett.

2005-től három éven át a Miami Dolphins játékosmegfigyelője volt, majd 2009-ben, Rick Hendrick személyes felkérésére áttette székhelyét a NASCAR-ba, ahol nagy szerepe van abban, hogy az alá tartozó két pitcsapatot a Cup legjobbjai között tartják számon.

Mára már a versenyképesség érdekében egyetlen csapat sem engedheti meg magának, hogy ne alkalmazzon külön edzőket a szerelőgárdák mellé.

A New England Patriots, majd a Cleveland Browns és a Baltimore Ravens védője, Tim Goad visszavonulását követően két évvel, 1998-ban csatlakozott a NASCAR Cupban szereplő Wood Brothers Racinghez jackmanként (aki pitkiállásoknál az emelőt kezeli), később pedig Richard Petty és Kevin Harvick gárdájánál is megfordult, mint a szerelőcsapat edzője.

Ha pedig már szóba került a Király, a Petty Enterprises 1999-ben különleges partnerkapcsolatba lépett az NFL Játékosok Szövetségével (NFLPA), aminek értelmében olyan nevek vették ki a részüket a csapattal közös, főként jótékonysági programokból, mint például Dick Butkus (Chicago Bears), Willie Lanier (Kansas City Chiefs), L.C. Greenwood (Pittsburgh Steelers), Tony Dorsett (Dallas Cowboys), Charley Taylor (Washington Redskins /ma már Commanders/) és Craig Heyward (New Orleans Saints), míg a Miami Dolphins egykori védője, egyben az NFLPA akkori elnöke, Trace Armstrong rendszeresen együtt edzett a Kyle Petty által vezetett 44-es Pontiac szerelőcsapatával.

Akadt azonban olyasvalaki is, akinek egészségügyi okokból még azelőtt fel kellett adnia NFL-karrierjét, hogy az egyáltalán elkezdődhetett volna, de végül – talán a sors keze által – pontosan ennek következtében találta meg valódi hivatását. A NASCAR-ban.

Dion “Rocko Slaw” Williams 2004-ben, 21 évesen került a Minnesota Vikingshez, mindössze harmadik meccsén azonban súlyos agyrázkódást szenvedett.

Ez rövid idő leforgása alatt már a hetedik fejsérülése volt, az orvosai pedig egyetértettek abban, hogy egy újabb ütés a koponyájára akár végzetes kimenetelű is lehet, ezért azt javasolták, a saját érdekében hagyjon fel a futballal.

Williams menedzsere a visszavonulás után mindenképpen azt szerette volna, ha ügyfele olyan elfoglaltságot találna magának, ahol sportmúltja a hasznára válhatna.

Felvette tehát a kapcsolatot a Chip Ganassi Racing pitcsapatának utánpótlás-programját vezető Phil Hortonnal, ahol egy gyors állapotfelmérést követően azonnal alkalmazták is.

“Egészen addig azt sem tudtam, hogy mi az a NASCAR” – nyilatkozta a Sporting Newsnak 2015-ben Williams. 

“Huszonöt mérföldre az Atlanta Motor Speedwaytől nőttem fel és még csak a NASCAR létezésével sem voltam tisztában, egyáltalán nem néztem autósportot, nem érdekelt.”

A CGR-t lenyűgözte a fizikai alkalmassági teszten nyújtott teljesítménye, ahol külön hangsúlyt fektettek a gyors vertikális és horizontális mozgásra, ugrásokra, a kéz-, lábmunka és a szemek összehangolására, valamint olyan feladatokat is el kellett végeznie, mint például egyszerűbb matematikai műveletek végrehajtása fejben, miközben fizikai gyakorlatokat – burpee-k, fekvőtámaszok, ügyességi gyakorlatok stb. – végzett.

“Az tetszett nekik a legjobban, hogy nagyon jó a kéz-szem koordinációm, mivel egy másodpercen belül kell lecserélni egy kereket.”

Williams 2009-ben csapatot váltott és a Hendrick Motorsportsnál folytatta tovább, ahol a 24-es (Jeff Gordon, majd Chase Elliott által vezetett) Ford első kerekeinek cseréjéért felel, emellett pedig a Dale Earnhardt Jr. nevével fémjelzett Xfinity csapat, a JR Motorsports 88-as gépének pitgárdájában is aktív szerepet vállal.

“Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy a NASCAR-ban lehetek” – nyilatkozta Williams.

“Egy áldás számomra, hogy benne vagyok ebben a sportban már több, mint egy évtizede és előre látom magam további minimum ennyi időre. Imádom. Úgy tekintek arra, amit csinálok, mint az amerikai sportvilág legjobban őrzött titkára.”

Ha egy kicsit tovább sétálunk a pitlane-en, akkor a Tony Stewart és Gene Haas tulajdonában lévő Stewart-Haas Racingnél is találunk NFL-játékost.

Az Atlanta Falcons és a Seattle Seahawks egykori long snappere, Boone Stutz 2014-ben csatlakozott a gárda pitcsapatához, a következő évtől pedig már a Danica Patrick vezette 10-es autó tankolását intézte.

A New England Patriots-cal 2005-ben Super Bowlt nyert tight end, Benjamin Watson rendkívül boldog volt, amikor öccsénél, Asa Watsonnál annyi viszontagság – többek között két, veleszületett szívbetegsége miatt végrehajtott operáció, majd a 2014-es NFL-draft sikertelensége – után megcsörrent a telefon, a vonal végén a Pats játékosok ügyeiért felelős igazgatójával, Nick Caserióval, aki szerződést ajánlott a 25 éves játékos számára.

Az öröm azonban nem tartott túl sokáig és a csapat már a felkészülési időszakban menesztette Asát.

Négy nappal később újra felcsillant a remény a Dallas Cowboys jóvoltából, de végül ők is hamarosan ajtót mutattak neki, az iránta érdeklődő Chicago Bearsszel pedig már a kontraktus aláírásáig sem jutottak el.

Asa – aki alig 170 mérföldes sugarú körön belül élt olyan pályákhoz, mint amilyen Charlotte, Darlington, Bristol és Martinsville – pedig elkezdett gondolkodni azon, hogy miként tovább.

Telefonokat intézett különböző NASCAR gárdákhoz afelől érdeklődve, hogy van-e igény olyan edzett, fiatal fickókra, mint amilyen ő.

A legtöbben lerázták, a Roush Fenway Racing pitcsapatának edzője, Rodney Fetters érdeklődését azonban felkeltette és egy gyors megbeszélés után rögtön állást ajánlott neki Elliott Sadler Xfinity Seriesben versenyző autója mellett, mint helyettes tankoló.

Később Watson a Cupban szereplő Go FAS Racing 32-es gépének üzemanyagáért is felelt, legelső bevetését pedig nem máshol hajthatta végre, mint a NASCAR saját Super Bowlján, a Daytona 500-on.

The post NASCAR: NFL-sztárok a volán mögött és a játékos, aki megreformálta a pitkiállásokat appeared first on .