Nem is tudom, hogyan értem el, Hogy ennyire jó jellemű lànyom van, nàlam egész biztosan ezerszer jobb fej: abszolút szilàrd jellem, van tartàsa, független, kiàll magàért, őszinte, egyenes, toleràns, nyitott, empatikus, igazsàgos, szuper, egyszerűen. 

Persze tudtam ezt eddig is, de most különösen kidomborodnak ezek a jó tulajdonsàgai: épp az eddigi legjobb baràtnőjével àll nagy harcban (ronda sztori: az egyik osztàlytàrsuk befurakodott a szoros kettősükbe és addig àrmànykodott, amíg úgy tűnik, végül sikerült kifúrnia Lénàt) és azt is olyan egyenes gerinccel és elegànsan csinàlja, hogy ember azt hinné, hogy 30 éves, nem 12. 

Közben persze megszakad a szívem - engem az egész jobban kiborít, mint őt, annyira nehéz jól segíteni egy ilyen helyzetben -, aj, hànyszor hiányolom a régi nyűgjeimet, hogy mikor mit kell velük etetni és kell-e fejlesztés, meg mennyit alszanak...amúgy meg nő baràtsàgok, my ass. A hideg ràz tőlük.