A kardiológus nem hajlandó megvizsgálni negatív PCR nélkül, mondván frissen lezajlott covid fertőzéssel a magamfajta leprás csak ne ugráljon Nagyon itt mindenféle vizsgálatokon. A háziorvos nem hajlandó elküldeni PCR-re, mondván, oltva vagyok, mit képzel a kolléga. A szívem fáj (vagy mit tudom én mi fáj, a mellkasom bal oldala, időnként nagyon.). 

A nagyon szimpi tüdőgyógyász (tök jó volt egy ilyen orvossal találkozni végre) azt mondta, Hogy látszik a tüdőmön, hogy valami nem teljesen oké, de nem tűnik kórosnak, nem kell gyógyszer, viszont szedjek tüdő vitamint, egy hónapig ne sportoljak, csináltassak labort - amit a kardiológus is kért, de a háziorvos felháborodott, hogy ő ilyen labort nem kér, hagyjuk is -, nézessem meg a szívem. És akkor a kör bezárul. 

Oké, hát nyilván most költsek erre hirtelen negyvenezer forintot, ha érdekel, hogy mi a búbánat van; egy volt kolléganőmmel beszéltem a háziorvosról, mert ő is hozzá jár és azzal nyugtatott, hogy ha nagy bajod lenne, akkor úgyis bevittek volna a kórházba. De basszus, nemár, ez milyen gondolkodásmód: a megelőzés tehát nem fontos, ne is nyomozzunk, ha fáj a mellkasunk, nyilván kiderült volna már, ha nagyon betegek lennénk. Hogy klasszikust idézzek: ezt most így hogy? 

Igen, az ember nagyon sokszor mázlista, meg úgy gondolkodik, hogy biztos nem lesz baja (és sokszor tényleg nincs), de a tüdőgyógyász néni azt mondta, hogy a háziorvos nagyon rosszul gondolja, hogy nekem nem is kellett volna elmennem hozzá - elmeséltem neki, hogy úgy kellett kitaposnom belőle a beutalót -, mert a covidos betegek kb. 30 százalékának maradandó károsodása lesz vagy a tüdejében vagy a szívében. Egyébként mind a kardiológusnak, mind a tüdőgyógyásznak volt egy-két keresetlen szava a háziorvosom elmeállapotára vonatkozóan, titokban heherésztem is rajtuk, na meg örültem, hogy nem feltétlen én vagyok a hülye a sztoriban, hanem ezt valahogy tényleg máshogy kéne intézni. Persze a háziorvosom meg kapásból lehülyézte a kardiológust, szóval na. Az ilyesmit már ismerem a tanáriból. 

PS.: És a tüdőgondozóba csak jöttek és jöttek tömött sorokban a volt covidos betegek (másfél órát vártam a recepció közvetlen közelében, azalatt sajnos egy rakás beteg köpetéről és embóliájáról hallgathattam meg sebtében elordított sztorikat (nesze neked diszkréció és titoktartás). 

A tüdőgyógyász egyébként azt is elmondta, hogy zömmel tényleg oltatlanok vannak a sürgősségin, vagy oltott nagyon kövérek és alapbetegségben szenvedők és hozzátette, hogy akárki akármit mond, az oltás nagyon fontos és a tüdőm nélküle valószínűleg nagyon nem így nézne ki. 

PPS.: Plusz bónusz, hogy fantomszagként nekem cigi jutott: esténként olyan, mintha valaki az orromban dohányozna, hát nem csodás? Szívesen becserélném mondjuk nutellára...