Ma egy állásinterjún voltam az új Desigual blúzomban, egy elég szimpatikus iskolában, ahol az elvárások jó nagyok, de valószínűleg a fizetés is passzol hozzájuk, persze azonnal bekapcsolt az imposztor szindrómám, meg a fejemben a szöveg, Hogy úristen, én nem vagyok elég jó ide, hát, meglátjuk, hogy akarnak-e egyáltalán. A mostani iskolámban olyan szinten betelni látszik a poharam, hogy már azt gondolom, hogy bárhová, csak el innen (nyilván túlzok, de torkig vagyok, az biztos).
Related Articles
A Netflixen elkezdtem nézni az I am a Killer című sorozatot és egészen torokszorítóak a vágóképek, mert Amerikának ezt a fájdalmasan üres, steril, autópályás, indusztriális, kietlen részét mutatják meg, amikor épp nem az aktuális gyilkos meséli el a sztoriját.