Marcuskának végre hasznosították a fölös energiáit: a napköziben azért nem csinált leckét, Mert ő magyarázta és gyakoroltatta a többiekkel az óra leolvasását (!!).
Hálálkodva jöttek oda hozzám a tanító nénik a valakik, akik a gyerekekre vigyáznak (nincs napközis tanáruk, ezért valami pénzügyes nőci (!) van velük délutánonként; de tényleg nincs tanárhiány, röhögnöm kell), hogy Marcika (és persze Léna, de ő Miss Tökély, úgyhogy ez egyértelmű) nélkül nem tudták volna mindenkinek elmagyarázni, mert túl sokan nem értik és külön megdicsérték, hogy mennyire türelmes és kedves.
Szegény drága kisfiam, imádkozom, hogy ne menjen tanárnak (sajnos egyértelmű tanárvénája van, imád magyarázni és feladatokat gyártani meg Lénának parancsolgatni és jegyeket osztani).
Előző nap egyébként megint valami oltári balhéba keveredett az udvaron; már lassan laposkúszásban közlekedem az iskolában, mert Marcika folyton valami botrányos dolgot művel, hisztizik, káromkodik, üvölt a többiekkel, rémes.
Járunk szorgalmasan a pszichológushoz, de hogy lesz-e bármi látszatja, arról fogalmam sincs.




PS: Léna pedig volt iskolai matekversenyen; nagyon remélem, hogy mehet az országos fordulóra is, mert imád matekozni és furcsa módon versenyezni is...