Az iskolaválasztási lázban végigülök mindenféle szülőiket, játékos foglalkozásokat, előadásokat, hitoktatói bemutatkozókat (jesus, ugyebár).

A hitoktatói bemutatón felbuzdulva írom most ezt a bejegyzést: mindenféle felekezethez tartozó oktató képviseltette magát, volt urunkozás, meg dicsőség, meg bűneink, minden, ami kell (bocsánat mindenkitől, aki megsértődni készül: nálam kevésbé vallásos ember egyszerűen nem létezik), majd a modern, emberarcú hit képviseletében felszólalt a bőrdzsekis evangélikus lelkész a hit nevelő-formáló erejéről, arról, hogy a hitoktatás keretein belül a gyerekek megtanulnak megfelelően viszonyulni a dolgokhoz, ápolja a lelküket, segít a mindennapokban, fegyelmez, stbstb.

Egészen meggyőző és szimpatikus lett volna, ha véletlenül nem éppen egyszerre érkezünk az előadás helyszínére és a laza, bőrdzsekis hitoktató lelkész úr nem kúrja kétszer is az arcomba az ajtót, ahogy megyünk befelé.