ne csodálkozzanak ha az emberek nem csatlakoznak a mozgalomhoz…

Elmesélem…

Ezelőtt vagy 2 évvel, Zeb még vidáman ugrabugrált a háznál… és én nagyon beindultam, Hogy kéne még egy kutya. Úgy tűnt,hogy “örökkön örökké” ott fogunk lakni, avagy nem volt semmi ok amiért ne folytatódna és még egy kutya simán elfért volna. Nekem nem szívem csücske az örökbefogadás, mert bár nagyon sajnálom az ott rekedt kutyákat, nem érzem az én felelősségemnek, hogy egy beteg sérült lélekkel “boldogítsam” magam, amiről kiderülhet, hogy durván neurotikus, vagy mindenféle baja van. Ne vagyok az önfeláldozás mintaképe, szóval inkább reálisan szemlélem a dolgokat. De akkor úgy voltam vele, hogy te, azért ez jó dolog, gyere hozzuk össze. Megbeszéltem a tulajjal, megbeszéltem Zemberrel, hiszen a házbeliek kell előbb approbálják az ilyen döntéseket… majd felvettem a kapcsolatot azzal az egyesülettel/csoporttal, akik itt a dobermanokat mentik.

Hát kb úgy válaszolgattak mintha fizetniük kéne. Értitek? Jön egy új zöldfülű aki valamilyen formában be akar csatlakozni a mozzanathoz és ahelyett, hogy valamivel “megfognák”, kb elutasítottak. Tök szárazon dobtak át egy irdatlan hosszú kérdőívet, hogy töltsem ki és küldjem el. Oké… nem vártam el virágot vagy bármit…kitöltöttem a kérdő ívet bár a kérdések fele az egyszerűen ostoba hülyeség volt. De még mindig megértő voltam, mert ki kell szűrjék a hülyéket nem? Annak ellenére, hogy a doberman az nem egy könnyű fajta, a fajtára vonatkozó kérdések még csak ott sem voltak. Például olyanok, hogy tisztában vagy azzal, hogy a lelki sérült dobermant egyedül hagyni az kb felér a világvágável egyik másik kutya esetén? Hogy azt a kétségbeesést amit tudnak produkálni azt te nem teszed az ablakba, és hogyan fogod kezelni ezt? Hogy olyan ragaszkodókká tudnak válni, hogy pisilni se tudsz elmenni anélkül, hogy ott sírjon a sarkadba? Nem, ezekről nem volt szó, pontosan arról ami egy dobira felkészít. Volt minden egyébről. Lépjünk tovább… miután elküldtem a jelentkezésemet, kb soha senki egy fingnyi választ se adott. Azt sem, hogy ezért vagy azért nem tudunk most kutyát adni, nem akarunk neked kutyát adni, nincs kutya… whatever. Egy akármilyen válasz… SEMMI.

Oké… a pirándának aki ezt mind igazgatja vagy mit csinál szóltam, hogy amennyiben tudok segíteni, akkor ezzel ezzel és ezzel szívesen beszállok. Értitek? Felajánlottam, hogy csatlakozok a mozgalomhoz akkor is ha nincs kutya. Hogy bár pénzelni őket nem tudom, de mégis biztos van olyasmi amit meg tudok oldani. Hogy van kocsi, hogy van hely ha kell ellátás kutyának egy két hétre… Válasz? SEMMI. Továbbra is semmi.

Eltelt egy év, kettő vagy mennyi. Közben a kutyám meghat és a költözés kérdése egyre gyakrabban felmerült. Mivel tudtam, hogy ahova jövünk az sokáig nem lesz ideális hely kutyának… nem is firtattam többet. Ez kicsit sem jelenti azonban azt, hogy a meglevő kutyát otthagyom valahol. Ha már megvan, akkor jött volna velünk mese nincs. Most egy ideig nem lesz kutya és ha majd lesz, akkor rendes tenyésztőtől kölyök…

Na de a csoportosulás munkásságát továbbra is követtem fészbukon… érkezett egy bejegyzés miszerint keresnek webdesignert- olyan valakit aki tud készíteni egy webshoppot… Juj … hát ez nekem szól, gondoltam. És írtam. Még aznap. Hogy hé, én szívesen, minden lelkesedéssel benne vagyok amit tudok azt megoldok, hiszen ez csak az időmbe kerül, jaj örültem hogy mégiscsak csatlakozhatok a mozgalomhoz… és írtam. Megint jelentkeztem, hogy én én én… a válasz? Kösz de az aki a honalpot készítette megoldja. Ennyi. Oké… rendben. Ellenben a post mellett továbbra is folyik a duma, hogy jaj de nagyon kéne valaki… valaki aki ezt megcsinálja. Szóval wtf?

Értitek, hogy mit nem értek??? Engem elutasítottak, ismét úgy mintha pénzt kértem volna, pedig nem… Szóba se álltak velem, meg se próbálták hogy ha nem ebbe, akkor valami másba becsatlakozzak. Ott voltam konkrét érdeklődő. 2x is… És a végeredmény az, hogy harmadszorra már nem érdekel. Persze értem, hogy nincs idejük és kedvük mindenféle hülyével az internetről társalogni… de azt nem értem, hogy ha állandóan azon idétlenkednek hogy nincs elég ember, hogy csatlakozz az ügyhöz, akkor mi a fenéért nem is próbálják valamilyen szinten bevonni azt aki jelentkezik? Nem a sértettség beszél belőlem, hanem egyszerűen nem értem…. hogy ők hogy gondolják az ilyen “elit” klubokba a belépést. Mit kéne tennie egy átlag valakinek aki nem ismer senkit ezek közül… ott kéne állnom a kerítés mellett tüntetni hogy engedjék már meg, hogy csatlakozzak? Ez nem fog megtörténni… mert bár lehet, hogy ők csak az über lelkes és az életüket is feladó tagok érdeklik, nekem ez már egy ideje nagyon azt sugallja, hogy sokkal inkább azt keresik hogy valaki szponzorálja az ő tevékenységüket. Kell a fenének új tag, add a pénzt, mert akkor ők lehetnek az internet hősök akik mindig jelen vannak és megmentenek fűt fát..

Az állat mentők nagy melókat végeznek. Nem vonom ezt kétségbe, de ha ők minden áron áldozatok akarnak lenni, akkor legyenek… kevesebb nyafogással, mert úgy néz ki, a saját ügyeiken nem akarnak könnyíteni…

Szóval…  ezennel visszatérek az eredeti gondolatomhoz… majd ha lesz rá pénzem, veszek egy kutyát… oszt jól van.

The post Hát… appeared first on Agyrágóbogár.