Az utóbbi időben Nagyon keveset vezettem. Általában túl fáradt voltam, túl keveset aludtam előtte és sokkal okosabb ötlet volt ha Zember vezet… mert én szeretek vezetni, nincs semmi bajom a forgalommal vagy ilyenek.

De tegnap…hazafele én ültem a kormányhoz és most nagyon nagyon nézem Hogy wtf… hogyan is teszem rükvercbe a kocsit??? Minden változatot kipróbáltam csak a jót nem…  egyik kocsi előre, másik hátra a harmadik csodaszép… de ez mégis a mi kocsink, amit már nyolc éve használunk, sőt az én kocsim is ugyanígy megy, szóval nem értem hogy lehettem ennyire agyilag nulla a témában.

Kb az út feléig eléggé bizonytalannak éreztem magam, azaz elég tipikusan “női hisztit” vágtam le magamban, mert erről egy szót se szóltam Zembernek… hogy nem látom a sok táblát, miért vannak ennyien az úton, uram isten átjáró, na marha biciklis meg ilyenek. Megkérdem Zembert is, hogy duplán figyeljen (amúgy is figyelünk, de most tényleg…) ha netán nem látom a pirosat vagy a valamit… Végül nem hibáztam olyan nagyon nagyon sokat, inkább olyanokat mint túl hamar váltottam át a sávra, ami még nem a mi leszálló águnk volt, vagy kicsit többet mentem a kamion mögött hogy biztos legyek ki tudok jönni mikor a kocsik mögöttem elég messze voltak… szóval csak olyan bénázások nem vészesek.

De ezentúl többet fogok vezetni az is biztos … mert ez nem okés így.