A kövirózsa (Sempervivum tectorum) szerény, ugyanakkor gyönyörű, örökzöld növény. Népszerű elnevezései: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág.

Többféle változata létezik, a levelek pedig típustól függően különböző színekben pompáznak. Főként Európában fordul elő, általában a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin található. Nagyon jól tűri az extrém szárazságot, szereti a sok napfényt. Nem viseli jól a pangó vizet, és ha nincs lehetőség a vízelvezetésre, könnyen megrohad.

Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben található meg, de termesztett körülmények között gyakran előfordul. Például én már tíz éve egy adventi koszorúról származó kövirózsákkal büszkélkedhetek. Azokat dróttal szúrtam egy cserépbe, egy kiszáradt növény helyébe, és ma már több négyzetméteren terjednek.

Legkönnyebben sarjakról lehet szaporítani – ezek tavasszal könnyen meggyökeresednek. A húsos, csillag alakban elterülő levelek sokféle hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes neki helyet találni a kertben, mert szinte semmi macera vele, viszont rengeteg előnyét élvezhetjük.

Tartalmaz flavonoidokat, cserzőanyagot, növényi savakat, nyálkaanyagot, szabad aminosavakat és fenolkarbonsavakat, Valamint C-vitamint. Gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, külsőleg fájdalomcsillapító és baktérium- és vírusölő hatással rendelkezik.

Az igazi gyógyászati erejére sok példa van már a hagyományos orvoslásban is. Általában kiemelik a kövirózsa hűtő és összehúzó erejét, és elsősorban külsőleg ajánlják, például gyulladt kelésekre és orbáncra. Használják még pókok által okozott mérges csípésre és égési sérülésekre. A népi gyógyászatban a présnedvét ma is használják középfülgyulladás enyhítésére – talán emiatt is nevezték el fülfűnek -, valamint égési sérülésekre, vágásokra és rovarcsípésekre gyógyulás elősegítésére.

A gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását a pozsgás levelek nedve miatt a kozmetikai ipar is széles körben felhasználja. Főleg regeneráló készítményekben találkozhatunk vele, valamint napozás utáni testápolókban és halványító szerekben. A kozmetikusok a levét például vízzel hígított masszírozókrémbe és bőrnyugtatóként is használják.

A népi gyógyászatban lázcsillapításra, hasmenés kezelésére, féregűzésre, valamint külsőleg végtagi fájdalmakra, égési sérülésekre, napszúrásra és vérzések kezelésére használták. Az összezúzott pépes leveleket antiszeptikus hatásuk miatt sebek kezelésére borogatásként használják.

Az étolajba mártott és összelapított leveleket szemölcsök kezelésére is alkalmazhatjuk, de használják még rovarcsípések okozta viszketésre, szemölcsökre, különböző duzzanatok és dagadások csillapítására is. A levet forrázással elhűtve teaként alkalmazzák torokgyulladásra, hörghurutra, kisebesedett szájra és afták gyógyítására. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében (1813) az előbb említett alkalmazásokon kívül a kövirózsát ajánlja égésre, aranyérre és a mellbimbók kirepedezésére. Leggyakrabban fülgyulladásra használták.

Az összetört leveleket betették egy ruhába, kinyomták a levét, majd a fülbe csepegtették. Másik módszer pedig az volt, hogy egy levéldarabkát vékony cérnára fűzve bedugták a fülbe. A levél nedve hatással volt a tyúkszemekre is (ehhez a nagyon kemény tyúkszemre éjszakára a félbevágott levelet sós vízbe kell áztatni, majd rá kell kötni). Nemcsak külsőleg használták, hanem a kinyomott levét hidegrázásban és fogfájásban szenvedő betegeknek, valamint ijedős kisgyerekeknek is adták.

A növény használatának nincs ellenjavallata, és mellékhatása sem kell előrejelenteni senkinek.

Az “Igazi csodanövény a kövirózsa, sokan mégsem tudnak róla” című bejegyzés először jelent meg -én.

The post
Igazi csodanövény a kövirózsa, sokan mégsem tudnak róla appeared first on Bikuci.hu - vicces képek, humoros videók, poénos oldalak.