A minap kénytelen voltam hivatalos ügyekben eljárni. Természetesen, mint többségünknek, nekem sem sikerült első körben mindent elintézni. Mert bár amit a hivatal kért, azt számtalan papírral tudtam volna igazolni, de nekik pont az kellett, ami nem volt nálam. Persze, amint hazaértem, meglett a papír, de az nyilván nem lett volna jó, hogyha elektronikus formában elküldöm (még a faxot is felajánlottam!!!). Így hivatalba vissza, sorszám, várakozás, majd egy órányi ücsörgés után, sikerült egy kétperces műveletet megugorni. Itt tartunk most. Az elektronikus aláírás egészen sci-fi kategória, annyira köszönő viszonyban sincs a közigazgatás a valósággal, Hogy arra nincsenek szavak. És persze még mindig az ügyfélkapunak örülünk, meg, hogy az adóbevallást be lehet küldeni a neten. Hurrá!

Amikor Magyarországon a kormány számításai szerint minden háztartásban elérhető lesz a szélessávú internet (2018), akkor Dél-Koreában már az 5G-t fogják használni. Csak, hogy érthető legyen. Amikor Magyarországon földrajzilag mindenhol elérhetővé válik legalább 30 megabites letöltési sebesség, akkor Dél-Koreában már 1000 megabites sebességet fognak használni. Európában pedig várhatóan 2025-re már teljeskörűen elérhetővé válik a technológia. Igen, ez az 5G.

Persze elgondolkodhatunk azon, hogy mi értelme van annak, hogy pár másodperc alatt le lehessen tölteni egy full HD videót, amikor ez most is csak pár percet vesz igénybe. Amikor fiatal voltam – és most tartozom egy vallomással – azt hittem, hogy a Napster a technológia csúcsa. Az, amikor egy 3 perces mp3 beszerzése alatt pont elkészült a szendvicsem és az üdítőm, és még maradt időm egy egészségügyi sétára is. Valószínűleg akkor sem értették sokan, hogy mi értelme egyre gyorsabb és gyorsabb sebességet elérni.

Csakhogy ma teljesen megváltozott a világ. Míg egy évtizede még a technológia követte az infrastruktúrát, addig ma az infrastruktúrának kell követnie a technológiát. Teljesen egyértelmű, hogy a dolgok internete megállíthatatlan lesz. Nem az a kérdés, hogy lesznek-e önvezető autók, hanem az, hogy holnap, vagy holnapután. És ezek az autók kommunikálni akarnak egymással. Vagy a várossal. Vagy a lámpákkal. Vagy az úttesttel. Milliónyi új eszköz jelenik meg már most a hálózatokon. Nem véletlen, hogy az új szabvánnyal szemben elvárás, hogy 1 négyzetkilométeren képes legyen 1 millió eszközt kiszolgálni. Egy Budapest méretű városban 525 millió eszközt kellene ellátnia. Így minden fővárosira több mint 200 eszköz jut. Hogy ez sok? Nem igazán.

Ha most körbenézek az irodában 36 olyan eszköz van a szemem előtt, amelyik ebben a pillanatban valamilyen formában kommunikál más eszközökkel. És akkor még nem beszéltünk mi van a falban, vagy az álmennyezet alatt. És ez csak egy aprócska 20 négyzetméteres terület. Nem kell hozzá túl nagy kreativitás, hogy ezt az irodát telerakjuk szenzorokkal. Mondjuk olyanokkal, amelyek az iroda hőmérsékletét, a levegő minőségét, vagy a beérkező napfény mennyiségét szabályozzák. Ma egy termelő gyárban nem az jut versenyelőnyhöz, aki jobb cuccokat gyárt, hanem az, akinek a folyamatai minél inkább digitalizáltak. Aki emiatt hatékonyabban tudja kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ennek a lényege, hogy okosabban költsük el a pénzt.

Ma Magyarországon nem költjük okosan a pénzt. Pedig nincs sok. De azt is a nemsokára kifutó technológiákra költjük. Egy olyan országban, ahol se sok nyersanyag, se sok pénz nincsen, érdemes a jövő technológiájába fektetni. Sokat. Persze folynak már Magyarországon is előrehaladott 5G-s fejlesztések, de ezek nem az állam központi politikájának a részei. Pedig ez tényleg a nagyon közeli jövő. Csak sajnos a mentalitás teljesen más. Ma még elképzelhetetlen, hogy hivatalos ügyek intézéséhez ne egy Bűn és bűnhődés méretű iratköteggel menjünk. Sajnos ma még fénymásolók és papírhalmok köré építjük az irodai munkát. És szinte minden mást.