Ma már el sem tudnánk képzelni az életünket internet nélkül. Jó eséllyel ezt a cikket sem olvashatná most. Nem tudná, mi van a régi osztálytársával, nem érné el a munkahelyén is a hétvégi családi piknikről készült képeket, otthon nem tudná még gyorsan átnézni egyik fontos céges dokumentumát. De nem kapna spam-et, vírusokat, névtelen zsaroló leveleket és pornót sem. Plusz, ami talán a legfontosabb, a szabad információáramlásnak is búcsút inthetne.

És akkor arról nem is beszéltünk, Hogy mit hozhat a jövő? Például, ha az internet irányítását már nem emberek végzik, ha az azon megjelenő tartalmakat gépek állítják elő. Én, mint felhasználó, honnan fogok tudni erről? Mi van, ha egy gép, az interneten terjedő hírekkel felkelést, vagy polgárháborút provokál azzal a szándékkal, hogy az emberek egymásnak essenek? És a gép ezt nem azért tenné, mert gonosz, hanem azért, mert mondjuk azt a feladatot kapta, hogy ne legyen több spam. És logikusan akkor nincsen több spam, ha nincsen több ember.

Az emberiség élete, a munkavégzés, maga az emberi szabadság is sokkal magasabb szintre lépett az internet megjelenésétől. Az internet diktatúrákat söpör el, katonai puccsok kimenetelét befolyásolja, cenzúrázatlan információval lát el milliókat. A világ számos pontján élő kutatókat köt össze, tudományos áttörések mögött áll – ez az érem másik oldala.

Nyilván ma már ott vagyunk, hogy az, hogy mit gondolunk az internetről, hit kérdése is. A híres dokumentumfilmes, Warner Herzog is igyekezett körbejárni a témát, olyanokkal beszélve, akik maguk is segítettek az internet megszületésében.

Még a legszakavatottabb koponyák sem tudják egyértelműen eldönteni, hogy jó vagy rossz dolog az internet. De kétségtelenül hatással van ránk. Vagy, erősebb szavakkal: függünk tőle. Gondoljunk csak bele, hogy mi történne, ha egyszer csak egyik pillanatról a másikra lekapcsolnák az internetet? Sok helyen leállna az áramszolgáltatás, a tömegközlekedés, a hivatalok, a kormányzat, a munkahelyek. Milliárdos károk mindenütt, összeomló gazdaság és tőzsdék, maga az apokalipszis. És ez sajnos nem vicc.

1989-ben olyan heves napkitörést rögzítettek, hogy a sarki fény az Egyesült Államok fölött tűnt fel. Kanadában 6 millió ember maradt egyik pillanatról a másikra áram nélkül. A jelenség hatására másfél perc alatt omlott össze az elektronikus hálózat. 1859-ben egy ennél tízszer erősebb napkitörés érte el a Földet. Akkor a teljes elektromos- és távíróhálózat megsemmisült. Ma egy ilyen esemény hatására újjá kellene építeni minden technikai közművet, az emberiségnek a nulláról kellene elindulnia.

A probléma tehát nem az, hogy milyen tartalom kering ellenőrizetlenül az interneten, még csak nem is az emberiség nagyfokú technikai függősége. A probléma az, hogy az emberiségnek nincs business recovery plan-je. Nincs B-terv arra az esetre, ha hirtelen minden kommunikációs eszközt lekapcsolnak. Olyan tudást kellene újra megszerezni, amit évtizedek alatt az emberiség nagy része már rég elfelejtett.