Ezelőtt vagy 2 héttel megjelent egy új kliens… Nagyon de nagyon hamar kiderült róla, Hogy a honlapok terén sík hülye szegény. Azon kívül csak rémesen idegesítő a stílusa. Első perctől nem kedveltem úgy igazán az illetőt… Na de sebaj, hátha belerázódunk alapon nekifogtam vele dolgozni. Aztán kiderült, hogy a honlapjának a tárhelye amihez nekem semmi közöm amúgy az rém szar. Borzasztóan szar. Elmagyaráztam neki x, hogy mi a baj vele.  Nem kicsit vagyok büszke arra, hogy eddig panasz az írott angolomra még nem érkezett. Beszélni ugyan nem beszélek tökéletesen meg néha hülye az akcentusom is, de angol anyanyelvűek, amerikánusok is sokszor mondták hogy nagyon szépen fogalmazok és jól írok angolul. És még azt se tették hozzá, hogy “ahhoz képest”… Ezzel nem fényezni akartam magam (de de de, az mindig jó!!!) hanem csak annyit hogy nem azzal volt a baj, amit én megírtam, hanem azzal, hogy az illető semmit se értett abból amit én megírtam. Minden egyes megjegyzésem mellé egy még tök hosszú tutorial kellett amíg végül volt a nagy homlokra csapó “jaaaa értem”. Ezzel eltelt egy csomó idő. Nem baj, mert meg vagyok szokva vele. De amikor az egyik meló az én hibámon kívül kicsúszik az időből, akkor onnan tovább a kliensnek kell alkalmazkodnia hozzám. Nem nekem hozzá. Persze igyekszem időben megoldani a dolgokat de azért, hogy a többi melóval időben legyek, nekik van prioritásuk.

Na erre péntek este kapok tőle egy levélkét, felszólító módban, hogy akkor ő várja a helyzet jelentést és hogy minden legyen meg szombatra…. mert, hogy el fog  utazni és ő így akarja oszt pont. Értitek? Még neki áll feljebb. Én meg olyan fáradt voltam, hogy majdnem összeestem kínomba. Ha iszonyatosan durván megerőltetem magam, akkor be tudtam volna fejezni. De a levél stílusa és az egész hozzáállása a dologhoz egyszerűen nem tetszik és kihúzta bennem a gyufát. Így nem válaszoltam neki.

A péntek este az már szabadnaphoz tartozik a normálosok világába. És most úgy tettem én is, hogy mintha. A nagy kliensem akivel egyelőre tovább alakulgatnak a dolgok BÉKÉMET hagy a hétvégére mert megérti, hogy a nagy húzás mellett pihennem is kell… és jön egy kis hepcia senki aki nem is érti mivel eszik és ugrál, hogy de neki akkor most azonnal mert “késünk a deadline”-al… Azt elfelejti, hogy a két hét késés az kizárólag az ő hibája és ha az elejétől kezdve hallgat rám, vagy megkérdezi a véleményem akkor megmondom neki… de nem ő mindenféle szakértőkkel szarakodott, az nem baj ha miatta nekem az egész heti melóm felborult.. én akkor is azonnal álljak a rendelkezésére és úgy pattogjak ahogyan ő diktálja.

HÁT NEM.

Én vagyok az aki NEM teszem ezt meg. Hétfőn fogok majd válaszolni neki, hogy jaj hát későn érkezett meg a levelem, egy két nap alatt megoldom a még hátralevő részt, de legalább kipihentem magam a hétvégén. Igaz csak agyilag… mert a saját honlapommal foglalkoztam. (nem ezzel a kis szerencsétlen blogocskával, hanem azzal amivel meg akarom próbálni jobban eladni magam… )

A felszabadultság amit akkor éreztem amikor azt mondtam magamban, hogy sorry de nem, te továbbra se fogsz ugráltatni annyira jól esett, hogy valami 4 óra alatt triplán többet haladtam mint máskor. Egyszerűen csak álltak össze a dolgok…

És ne tessék félreérteni. Mert nem az a bajom, hogy megkérdezte, hogy áll a helyzet, az sem, hogy szeretné minél gyorsabban, és az összes körülmények miatt tényleg késésben vagyunk… a munkát én el tudtam volna végezni az adott időben ha rogyik össze a szerver tárhelye… És meghúzom a nyakam de nagyon ha megígérem neki, hogy elvégzem a munkát és nincs meg, mert én késtem.. Sőt ez egyenesen a rémálmom hogy megígérek valamit, és közben megfeledkezek róla. Szóval mindenki csak kérdezze és érdeklődjön a munka fázisáról, meneteléről… de már megtanultam, hogy vannak emberek akikkel egyszerűen nem tudok együttműködni megfelelően. Úgyhogy ha ő ezentúl nem fog velem dolgozni akkor így jártam és nem is bánom. Nekem is jobb, meg neki is… Hiszen nem agyal ki a felszólító módjaival és én se leszek sík ideg amikor meglátom a levelet tőle…

Amúgy el lehet kezdeni drukkolni hogy ez a valami sikeres legyen és hozzon majd pénzt meg munkát… mert valami fejlesztésbe kezdtem. Hirtelen jött az ötlet és mivel nagyon logikus, hogy ez jó lenne, valójában meg a munkámat is megkönnyíti azzal, hogy sok szakmai cuccot nem kell egyenként minden kliensnek külön külön elmagyarázni, hanem csak a saját honlapomra irányítom és ott elolvashatja az erre vonatkozó írást… még időt is spórolhatok meg azzal, hogy egyszer írom össze s nem hatvahatszor fogalmazom meg ugyanazt…

The post I am not good at this shit :D appeared first on Agyrágóbogár.