Azt hiszem nem kell ismét magyaráznom, Hogy mennyire szeretem Carrie Fishert és mennyire megrázott hirtelen halála tavaly. Miután olvastam életrajz-trilógiájából az előző két részt, az is világos volt, hogy megveszem a harmadikat, amit még a tragikus dolgok előtt meg is tettem. Utána viszont az is kiderült, hogy magyarul is megjelenik a kötet, aminek amúgy rendkívül örültem, még akkor is, ha kicsit úgy éreztem, ennek volt azért szenzációhajhász része is.

Carrie Fisher ebben a könyvében arra a meghatározó forgatásra emlékszik vissza, ami csak egy kis sci-finek indult és ami aztán generációk példaképévé tette. Negyven év távlatából már szinte semmi se számít tabunak, főleg azok után, hogy Fisher évek óta nyíltan vall mentális problémáiról, egykori kábítószer függőségéről, mégis volt ugye egy viszony, amit sose mesélt el senkinek, mert nem gondolta, hogy ez bárkire is tartozna. Ráadásul az intim kapcsolata Harrison Forddal tényleg csak három hónapig tartott és mivel mind a ketten mélyen magukban tartották a történteket, ha nem lennének meg Fisher fiatalkori naplói, talán nem lenne semmi nyoma a történteknek. De mivel ezek előkerültek és részletei dokumentumként benne vannak a könyvben, immár nyílt titokká vált a viszony. A könyv pikantériáját még az is adja, ahogy a közel hatvan éves Carrie Fisher visszaemlékszik, csak saját kútfőjére és sokszor elmesélt meg felemlegetett történetekre hagyatkozva arra a három londoni hónapra, amit a Csillagok háborúja forgatásán töltött, mennyire másképp lát dolgokat, mint 19 éves énje. S mennyire mást talál fontosnak. Bár a fiatal Carrie naplója árulkodik már arról, hogy a vallomásokat író lány jól bánik a szavakkal, az is egyértelmű, hogy tényleg mennyire naív és fiatal is volt annak idején.

Szóval a könyv nagy részét ez teszi ki, de előtte van egy kisebb bevezetés, ami meg Fisher pályakezdéséről szól és hogy tiniként milyen is volt neki nem is egy, hanem két celebritás gyermekeként élnie, meg felnőnie. Hogy aztán négy évtizeddel később visszatérjen a motívum, egy kicsit másként, mert Carrie mindig is Leia Organa maradt a világ nagy része számára. S ezzel megbirkózni talán még nehezebb lehetett, mint a színész szülők árnyékával. Mert onnan sikerült kilépnie, ezt a keresztet viszont élete végéig cipelnie kellett, pedig ő nem erre számított, amikor igyekezett bekerülni valami kis sci-fi szereplői közé.

A könyv nagyon személyes és talán kicsit túlzottan is nosztalgikus és merengő, s hiányzik belőle az a humor és éleslátás, amit annyira megkedveltem a Wishful Drinking (Vágyivászat) olvasásakor, vagy azok a szarkasztikus megjegyzések amelyeket Fisher el szokott ejteni interjúk alatt és beszélgetős show műsorokban. Ami azonban meglepett, hogy miután mindenfelől olvashattam a nagy viszonyról (mert magyar hírportálok mondjuk már hónapokkal a könyv itthoni megjelenése előtt szemléztek olyan külföldi írásokat, ahol a szerzők azért nagyjából elolvasták a könyvet), ez a rész teljesen hidegen hagyott. Sőt nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor ezt olvastam, mert tényleg olyan volt, mintha kukkolnék, úgyhogy zavarba hozott az életrajznak ez a része.

Számomra sokkal érdekesebb volt Fisher beszámolója a rajongókkal való találkozásokról és saját küzdelmeiről és felemás érzéseiről ezekkel kapcsolatban.
Miközben azt olvastam, hogy mennyire nem tudott soha mit kezdeni az egész rajongással, ami Leia Organát övezte, aztán meg a csalódásokkal, amik akkor érték a rajongókat, amikor találkoztak vele, az élő, idősebb néha még kilókkal is küszködő hölggyel, az jutott eszembe, hogy én is mennyire szerettem volna találkozni vele legalább egyszer az életben. Vagy csak aláíratni egy képet, látni őt testközelből. S igen pont azért, mint olyan sokan mások, mert az egyik nagy példaképem volt. Ugyanakkor bennem meg mindig felötlöttek azok a kétségek, hogy én csak 1 vagyok a millió rajongóból, amit én mondanék, kérdeznék tőle, azt már több ezren megtették előttem, szóval nem lennék eredeti, csak egy a sorból: unalmas. Talán jobb is, hogy nem került sor a találkánkra, legalább én megkíméltem Fishert egy csalódástól.

Igazából éppen olvasgatva a beszámolóit az ilyen rajongói összejövetelekről, bár eleinte azt gondoltam, hogy igazán nem szép, hogy ő így lát(na) engem (minket), de rájöttem, hogy igaza van, az asztal másik oldaláról ezt lehet tapasztalni. S tökéletesen megértettem, hogy ezt pont azért, mert őszinte, ki kellett adnia magából. De még így is rengeteg frusztráció maradt benne, hiszen Leia Organának lenni kiváltság és szuper dolog volt, de szeretett volna néha Carrie Fisher is maradni és most már sose tudhatja meg, hogy mi lenne a különbség a két nő között, mert annyira egybeforrtak, hogy nehéz őket szétválasztani.

Örülök, hogy megjelent a könyv magyarul, bár az az érzésem, hogy itt nem igazán jön át Fisher csípős és találó humora, maró öniróniája szóval mindaz, ami tényleg annyira különlegessé tette őt. Aki a pletykákra kíváncsi az is jól jár a kötettel, de szerintem annak is érdekes lehet, aki szeretné megismerni a fiatal Carriet Leia mögött.

Blogturné:

A Libri  Kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban is Carrie Fisher önéletrajza, A hercegnő naplója, amelyben feleleveníti azokat az eseményeket, amelyeket annak idején 19 éves fejjel fel se fogott, de ma már szinte legendásnak számít.

Tarts te is velünk március 25 és április 2 között az öt állomásos turnéra, ahol te is kicsit részese lehetsz annak, hogy lett egy fiatal lányból több generáció példaképe. S ha velünk játszol és szerencsés vagy, megnyerheted a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Fülszöveg:

A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

Kiadó: Libri
Fordította: Bozai Ágota – Wágner Eszter
Megjelenés: 2017 március
Kötés: keménytáblás
ISBN: 9789634331599
Megrendelés

Nyereményjáték:

Bár Carrie Fisher elsősorban Leia Organa hercegnőként vált ismertté, azért még több más filmben is szerepelt. A turné minden állomásán egy-egy fényképet találtok ezekből a filmekből és a feladatotok, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a film címét.

Feladvány:

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő blogok:

03.25 Olvasónapló
03.27 Szembetűnő
03.29 Könyparfé
03.31 Kelly &Lupi olvas
04.02 Deszy könyvajánlója