Már nem tudom miért alakult úgy, Hogy a gyereknevelési könyvekre először mindig a párom figyel fel. Így volt ez a Szülői varázslat esetében is. Úgyhogy amikor elkértem olvasni, megegyeztünk, hogy ő fog róla beszámolni. Úgyhogy íme ismét visszatérő vendégbloggerem, D. értékelése a könyvről.

Mindig elolvasom a Nők lapjában a Vekerdy rovatát. Néha egyetértek, néha kicsit vitatkozom, de ha van valami könyvajánlás benne, azt biztos átküldöm Lobónak. Valószínű így történt a Szülői varázslattal is, mert másként nehezen kérek tőle könyvet, és a téma is innen szokott jönni. Rég volt, azóta a Vekerdy rovat is megváltozott. Valaki szólhatna S.E.-nek, hogy jobb lenne ha csak a régi leveleket közölnék kommentár nélkül.
A gyerekneveléshez mindenki ért, vagy legalábbis véleménye van róla, vagy határozott elve (de se gyereke), vagy neki aztán senki ne mondja meg hogy csinálja, vagy valami anyatigris féle. Én 13 éve gyakorlom, de még mindig igyekszem elolvasni minden érdekesebb könyvet, hogy tanulhassak valami hasznosat. Még van mire, van még 17 évem Úgyhogy nagyon megörültem, amikor Lobó átadta a könyvet, és azonnal bele is kezdtem.

Majd gyorsan leraktam. Úgy a 30. oldalig jutottam, amikor is teljesen frusztrált lettem: mondat közben, kicsivel a lap közepe alatt egy pár soros, teljesen más tipográfiával valami oda van szúrva, a következő lap tetején valami piros karikás mondat megint odaszúrva, majd folytatódik a mondatom. Ez a két beszúrás teljesen kizökkentett. Nekifutottam párszor, de sehogy se jött össze hogyan is kellene olvasni: mondat felénél a közbeszúrást? Mondat vége után? Egyszerre a kettőt? Így is, úgy is döcögött. Eléggé frusztrált ez a tördelés, és az oldalhoz képest a betűk kicsik, a sorközök nagyok voltak. Nem jött be. Pár napra a sarokba is került emiatt. De aztán szóltak, hogy nincs menekvés, meg kell enned amit kiszedtél

Másodszor már nem foglalkoztam ezekkel a közbeszúrásokkal, és így folytonos lett az olvashatósága azonnal (de akkor minek vannak ezek ott?). Ezzel átléptem a kis tördelési hibán, és utána már gyorsan ment az olvasás, meg megkedvelés is.
A könyv eltér a szokásos gyereknevelős könyvektől, mert középpontban inkább a szülő-gyerek kapcsolat van, méghozzá a szülő oldaláról megfogva, nem pedig a gyerekek (tipikus gyerek problémák vagy fejlődési szakaszok) adják a fejezeteket. És bizony ebben a könyvben a szülő kerül a prés alá: hiszen ő a felnőtt, neki van gyakorlata ebben a világban, neki kell kalauzolnia az ismeretlenben a gyereket úgy, hogy igazán a kalauz nincs is tisztában a szerepének a fontosságával (istenek vagyunk a gyerekeinknek) és sokszor a tetteivel sem (pont amikor segíteni kellene magukra hagyjuk őket). Megszületnek, óvjuk, féltjük, keressük neki a legjobb óvodát, iskolát, hozzuk-visszük edzésre, külön órára, tanítjuk a felnőttek elvárásokkal teli világára, küzdünk a kamasszal, és huss, ki is repültek, mi pedig nézünk hogy mi történt. Mert ezek mind nem voltak fontosak, az eredeti céltól ezek mind csak távolabb vittek. A gyereknek egy boldog felnőttre volt szüksége, akihez tudott kötődni, aki biztonságot adott neki, aki engedte felfedezni a világot, aki kéznél volt amikor kellett, és támogatta amikor kellett.

Ebben ad segítséget a könyv, hogy hogyan alakítsuk és építsük a kapcsolatunkat a gyerekekkel, hogyan tudunk neki segíteni az erős érzelmek kezelésében (pl.: hogyan segítsünk neki a hiszti alatt), hogyan tudjuk majd kiengedni a világba, hogyan viselkedjünk ha beüt valami probléma, hogyan foglalkozzunk a saját párkapcsolatunkkal, hogyan húzzuk meg és kezeljük a határokat, és hogyan változtassuk meg magunkat, mert mindenki cipel sok mindent a hátizsákjában. Ezek a fejezetek a szülőt változtatják meg. Mert hát mi vagyunk a vezetők, nekünk kell hozzájuk alkalmazkodni, hogy megadjuk nekik azt a biztonságot, ami ahhoz kell nekik, hogy szabadon kilépjenek és felépítsék a saját boldog életüket.
A könyv pont ezért egy hiánypótló a nevelési könyvek között. Nem mond olyan sok újat, nem mond olyat, amit nagyon ne lehetett volna olvasni máshol. A szemlélete más, a megoldási javaslatok mások benne mint a megszokott nevelési könyvekben. Azért nem mentes a hibáktól sem: az esettanulmányok egy része feloldozás nélkül a közepén véget érnek.

De összességében nagyon jó könyv, nagyon ajánlott könyv. Egy Vekerdy könyv mellé kimondottan kötelező is, mert külön fejezetben taglalja a számítógépet, a kütyüket, a social médiát, és végre jól, nem pedig elutasítóan. Ugyanakkor innen is hiányolom, hogy játszunk együtt a gyerekekkel. Mutassuk meg, hogy a gép is egy társas játék, üljünk oda mi is. Akkor pont olyan lesz, mint egy Katan parti, csak itt mi lépünk be az ő világukba, és itt már előbb-utóbb ők fognak vezetni minket.

A könyv végén van egy érdekes kérdés, ami így hangzik: Ha bárkit választhatnál a világon, kivel szeretnél együtt vacsorázni?
Ez feltettem én is a környezetemben (F = felnőtt, Gy = gyerek), és az alábbi válaszok lettek:
F1: Soros
F2: Nem válaszolt, mert félt hogy rossz választ ad
F3: Senkivel
F4: Shakespeare
F5: Családom
F6: Veled (párjára értette)
Gy1: Apával
Gy2: Anyával

Természetesen nincs jó válasz és nincs rossz sem. Csak egy érdekes kérdés, amire sok gyerek ugyanazt válaszolja, ami teljesen váratlan a felnőtteknek. Pedig a válasz természetes, és egyszerű.
A miértek és a hogyanok pedig benne vannak a könyvben.

Blogturné

Bár napjainkban elárasztják a polcokat a gyereknevelési kézikönyvek és kisokosok, a Partvonal Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet mégis tartogat némi újdonságot az olvasók számára. Hedvig Montgomery norvég pszichológus, családterapeuta és édesanya a skandináv nevelési elvek és módszerek rejtelmeibe avat be minket, segítve abban, hogy harmonikus és boldog kapcsolatot alakítsunk ki gyermekeinkkel. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!

Fülszöveg

Az ​egyik leggyakoribb tévhit szerint gyereknevelésre akkor van szükség, amikor a gyerekek rosszul viselkednek. Ám a skandináv nevelési elvek követői másképp gondolják mindezt. A norvég Hedvig Montgomery pszichológusként és családterapeutaként több mint húsz éve dolgozik gyerekekkel és családokkal, és az itt szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal a Szülői varázslat című kézikönyvében. A sorozat első kötetében a következő kérdésekre kapunk válaszokat: mitől boldogabb némelyik gyerek a többieknél? Hogyan fejleszthetjük az önbizalmat? Miért jó, ha inkább hagyjuk a gyerekeket játszani? Mennyire szabad mérgesnek lennünk? Röviden: mi az apák és anyák legfontosabb feladata a gyereknevelés során?
A szerző tanácsait követve hét lépésben érhetjük el, hogy a gyerekek és a felnőttek jóban legyenek egymással – és saját magukkal. Ha a szülők komolyan veszik gyerekeik sebezhetőségét, bölcsességét, és figyelik a kicsik reakcióit, a norvég szemlélet segítségével olyan szülővé válhatnak, amilyenek lenni szeretnének.
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó, 2019
Oldalszám: 184 keménytáblás
ISBN: 9786155783739
Fordító: Rácz Kata
Megrendelés

Nyereményjáték

A könyv témájához illeszkedve aktuális nyereményjátékunkban híres pedagógusok vagy pedagógiai gondolkodók nyomába eredünk, kiknek munkássága meghatározó volt a gyermekekről és gyermeknevelésről alkotott kép alakulásában. Keressétek meg a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és sorba rendezve őket írjátok a megfelelő személy nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Turné állomásai

11.28. Olvasónapló
12.01. Flora the Sweaterist
12.04. Könyv és más