Kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel az ember napi szinten találkozik, akár a médián keresztül, akár szemtanúi a való életben, így kijelenthető, Hogy a társadalom mindennapjainak részesei lettek az efféle cselekmények. Ugyanakkor ez nem egy új keletű dolog, hiszen hazánkban már a 19. században volt erre vonatkozóan jogszabályi korlátozás, ennél fogva sokkal régebbre nyúlik vissza az embernek és az ilyesfajta szereknek a közös történelme. Mindezen köztudatban betöltött markáns szerep ellenére a kábítószerre vonatkozó szabályrendszerrel kapcsolatos ismeretek már hátrébb szorulnak.

Így jelen cikk célja, hogy az olvasó némi felvilágosítást kapjon olyan kérdésekre, hogy milyen bűncselekmények tartoznak ebbe a kategóriába, hogyan büntetik, Vagy mely cselekményekkel valósul meg a kábítószerrel való kereskedés.

A Btk. Egészséget veszélyeztető bűncselekmények fejezetében, olyan deliktumokkal találkozhatunk, mint a kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklás, kábítószer-prekurzorral visszaélés és a kábítószer készítésének elősegítése. Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a büntetőjog miket is tekint kábítószernek. Maga a Btk. nem nevesíti, hogy mit tekint annak, csak a 459. § 18. pontjában utal rá, hogy a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet mellékleteiben és jegyzékeiben szereplő anyagokat tekinti büntetendő szereknek. A teljesség igénye nélkül idesorolható a kokain, cannabis, ópium.

Következőként nézzük meg röviden az ide sorolható deliktumokat. Elsőként a kábítószer-kereskedelmet érdemes megvizsgálni közelebbről, amely kapcsán a Btk. úgy fogalmaz, hogy az valósítja meg ezt a törvénysértést, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. Jól látható, hogy jelen bűncselekmény négy elkövetési magatartással valósítható meg, de mit is jelentenek ezek? A kínálás esetében az elkövető egy tőle különböző, konkrét személyt hív fel a kábítószer átvételére. Fontos, hogy az elkövető felhívása nem vezethet eredményre, mivel abban az esetben egy másik elkövetési magatartásként lenne értékelendő, nevezetesen az átadás valósulna meg. Mindkét esetben nincs jelentősége, hogy van e haszonszerzési célzat, vagy ingyenesen valósul meg az elkövetési magatartás. Ugyanakkor az átadás esetében determináló jelentősége van, hogy a kábítószer egy meghatározott személyhez kerüljön, aki saját fogyasztása céljából szerezze meg, mivel, ha több személyhez kerül a kábítószer már a forgalomba hozatal, vagy a kereskedés elkövetési magatartása kerülhet megállapításra. A forgalomba hozatal esetében sem szükségszerű az ellenérérték, annál inkább az a kritérium, hogy az elkövető több személyhez juttattja el a kábítószert. Ez történhet közvetlenül, vagy akár egy közvetítő személyen keresztül is. Végezetül pedig ahhoz, hogy az utolsó lehetséges elkövetési magatartás kerüljön megállapításra, az szükséges, hogy az elkövető tevékenysége rendszeresen valósuljon meg és anyagi haszon megszerzésére irányuljon. Ezeken túl érdemes megemlíteni, hogy vizsgált bűncselekményt az a személy is megvalósítja, aki az előbb tárgyalt magatartásokhoz anyagi eszközöket szolgáltat. Ez alatt számos dolog érthető, akár egy autó, amelyet a tevékenység könnyítésére adnak oda, de értelemszerűen a pénz is ide sorolandó. Következő deliktum a kábítószer birtoklása, amelyet az a személy valósítja meg, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az ország területére behoz, kivisz vagy átszállít. A termesztés és előállítás alatt a kábítószer létrehozása értendő csupán az adott kábítószer fajtája dönti el, hogy melyik magatartást valósítja meg, mivel a termesztés meghatározott növényekre vonatkozik, az előállítás pedig azokat a műveleteket foglalja magába, amelyek eredménye a fogyasztható kábítószer. Amíg megszerzésen a tiltott szer mástól történő birtokbavételét kell érteni, addig a tartás egy hosszabb ideig tartó birtoklási állapotot foglal magában és az előző elkövetési magatartások közül valamelyiknek kell megelőznie. Akárcsak az előző bűncselekményt, úgy itt is elkövetőnek minősül, aki anyagi eszközöket szolgáltat. Ugyanakkor a kábítószer birtoklásának vétségét fogyasztás, illetve e célból csekély mennyiségű szer megszerzése, vagy tartása esetében is meg kell állapítani. Ezen két bűncselekmény esetében fontos megemlíteni, hogy önálló § alatt szabályozza a jogalkotó azokat az eseteket, amikor egy 18 életévét betöltött elkövető egy kiskorú felhasználásával, vagy neki próbálja az illegális szert átadni, továbbá, ha az elkövetési magatartást gyermekekkel összefüggő épületben vagy annak közvetlen környezetében valósítják meg. Az önálló és súlyosabb szabályozás indoka a nagyobb társadalmi érdek. Ebbe a kategóriába tartozó következő bűncselekmény a kábítószer készítésnek elősegítése, amely a termesztéshez vagy előállításhoz, mint elkövetési magatartásokhoz kapcsolódik, mivel ezen tevékenységeket segíti elő különböző módokon. Az itt megvalósítható jogellenes cselekmények a kábítószerhez szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést biztosítja – ide sorolandó a készítés, megszerzés, szállítás – valamint anyagi eszközök biztosítása. Ezen előkészületi magatartások önálló bűncselekményként történő értékelésére a jogalkotó álláspontja szerint a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekben rejlő veszélyesség indokolta. Végezetül a kábítószer-prekurzorral visszaélés bűncselekménye maradt. Ez a jogellenes magatartás olyan anyagokat foglal magában, amelyek a kábítószer és pszichotróp anyagok előállításához szükségesek. Ezen anyagok veszélyessége indokolja, hogy az előállításuk vagy megszerzésük engedélyköteles legyen. Így a deliktumot megvalósító elkövetési magatartások is ezen tevékenységhez kapcsolódnak nevezetesen, az engedély nélküli, vagy annak kereteit túllépő tartás, forgalomba hozatal, szállítás, vagy közvetítői tevékenység. Továbbá valótlan tartalmú nyilatkozattal történő megszerzés is alkalmas a deliktum megállapítására. Az, hogy mi is tekinthető kábítószer-prekurzornak olyan Uniós jogi aktusok határozzák meg, mint a 273/2004/EK, vagy a 111/2005/EK rendeletek.

Ezeken túl említést kell tenni az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűncselekményéről is. A jogalkotó felismerte a szabályrendszer hiányosságát, nevezetesen, hogy az adott kábítószer kémiai felépítésének megváltoztatásával az elkövető nem lenne büntethető. Ennek okán került megalkotásra külön bűncselekményként, amelynek köszönhetően az úgynevezett dizájner drogok is büntethetőek, annak ellenére, hogy nem minősülnek kábítószernek.

Érdemes kitérni arra, hogy a kábítószer mennyiségének megállapítása, hogyan is történik. Más értékhatárokhoz hasonlóan itt is lépcsőzetesen növekednek a szintek. Eltérést jelent, hogy a kábítószer mennyiségét nem olyan egyszerű megállapítani mint, ahogy elsőnek gondolnánk. Ennek hátterében az áll, hogy nem az épp aktuális tudat módosító szer grammjára van meghatározva az érték küszöb, hanem főszabály szerint a kábítószer tiszta hatóanyagát kell alapul venni, ennek megállapításához pedig különleges szakértelem szükséges.  Így például a metamfetamin 0,5 g-ig, míg a kokainnál 2 g-ig „csekély mennyiségű” a tiszta hatóanyag. Ugyancsak máshogy történik a mennyiség megállapítása, ha a kannabisz növény képezi az eljárás tárgyát. Ilyenkor nem a hatóanyagot veszik alapul a hatóságok, hanem a növényegyedeket. Ebben az esetben a „csekély mennyiséget” az 5 növény jelenti. Fontos kitétel azonban, hogy csak az olyan növényt lehet figyelembe venni, amely már önállóan képes a fejlődésre.  A további kategóriák a csekély mennyiség felső határához igazodnak, így a „jelentős” mennyiség ennek az értéknek a 20-szorosa, míg a „különösen jelentős érték” az adott felső határ 200-szorosa. Ezeknek a mennyiségi megállapításoknak a büntetési tétel kiszabásánál is igen nagy jelentősége van, mivel minél nagyobb kategóriát állapítanak meg, annál súlyosabb a büntetés is. A csekély mennyiség kapcsán nem lehet elmenni szó nélkül a 180. §-ban szabályozott büntethetőséget megszüntető okról. Ebben az esetben, ha a személy csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez, tart, vagy ilyen kábítószert fogyaszt, de elismeri, hogy valamelyik elkövetési magatartást megvalósította és az elsőfokú ügydöntő határozatig igazolja, hogy legalább egy 6 hónapos kábítószerrel ellátásban vett részt nem büntethető.

A mennyiségen túl súlyosító körülményként került meghatározásra az üzletszerűség, valamint a bűnszövetségben történő elkövetés. Előbbi akkor valósul meg, ha ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik az elkövető. A bűnszövetség megállapításához az szükséges, hogy két vagy több személy bűncselekményt szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy deliktum elkövetését megkísérlik, ugyanakkor fontos, hogy a bűnszervezet nem jöhet létre. Ugyancsak súlyosabban büntetik az elkövetőt, ha hivatalos – pl. ügyész – vagy közfeladatot – pl. tanár – ellátó személy valósítja meg ezt a minőségét felhasználva.

Egyértelműen kijelenthető, hogy a kábítószerrel kapcsolatos cselekmények szabályozása igen részletes, ennél fogva az adott cselekmény jogi minősítéséhez az eset összes körülményének ismerete szükséges.

Forrás:

Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.