A film eredeti címe: Speak no evil ( A látogatás )
dán-holland horror-dráma, thriller, 97 perc, 2022

A látogatás – tartalom

Bjorn és Louise közös gyermekükkel Toszkánában nyaral, ahol megismerkednek és összebarátkoznak egy holland családdal. A holland család a nyaralás végén meghívja őket, Hogy töltsenek náluk néhány napot. A házaspár némi habozás után igent mond az ajánlatra. A kezdetben jó hangulatban telő látogatás bizarr fordulatot vesz, amikor fény derül vebdéglátóik sötét titkaira.

Bemutató dátuma: 2022. december 15.
Forgalmazó: ADS Service Kft.

Stáblista

Szereplők

Morten Burian (Bjørn)
Sidsel Siem Koch (Louise)
Fedja van Huet (Patrick)
Karina Smulders (Karin)
Liva Forsberg (Agnes)
Marius Damslev (Abel)

Alkotók

Rendező és forgatókönyvíró: Christian Tafdrup
Producer: Jacob Jarek
Executive Producer: Ditte Milsted
Operatőr: Erik Molberg Hansen
Vágó: Nicolaj Monberg
Zene: Sune Kølster

A látogatás kritika

A látogatás szerint a kényelem és a szorongás, a rend és a káosz, valamint a boldogság és a rémület közötti határvonal nem nagy, sőt lehet, hogy olyan szűk, mint a különbség a társadalmi konvenciók betartása és elutasítása között. Christian Tafdrup brutálisan kényelmetlen horrorfilmje ezen a kellemetlen téren navigál, és részletezi, hogy a normától való csekély eltérések gyakran ugyanolyan megrázóak, mint a nyílt erőszak – és egyben előfutárai is.

Nincs semmi különös abban a toszkán kiruccanásban, amelyet Bjørn (Morten Burian), felesége Louise (Sidsel Siem Koch) és lányuk, Agnes (Liva Forsberg) élvezett, sem Patrick (Fedja van Huêt) kölcsönkérését a medence melletti nyugágy, amelyet Bjørn a ruhájához és a törölközőjéhez használ. Az ezt követő ottlétük alatt Bjørn és Louise baráti kapcsolatot ápol Patrickkel és feleségével, Karinnal (Karina Smulders) és fiával, Abellel (Marius Damslev), akiknek csendje egy veleszületett rendellenesség mellékterméke, ami miatt később megtudják megrövidült nyelv. Amikor ez a nyaralás véget ér, Bjørn és családja visszatér Dániába, Patrick pedig feleségével Hollandiába, bár az utóbbitól kapott képeslap meggyőzi Bjørnt, hogy látogassa meg Patricket az otthonában.

A A látogatás kezdeti részei meglehetősen hétköznapiak, de nehéz megnyugodni, amikor Sune Kølster zenéje rutinosan és baljóslatúan átüti az egyébként nyugodt jeleneteket. Valami baljós bujkál e hétköznapi felületek alatt, Tafdrup kompozíciói pedig – tele a keretben elszakadt és a környezetükhöz nyomasztóan eltörpülő karakterekkel – fokozzák a fenyegető elidegenedés hangulatát. Ennek ellenére továbbra is nehéz azonosítani a film rosszindulatának valódi természetét.

Amikor megérkeznek Patrick és Karin otthonába, Bjørnt és Louise-t szívélyesen üdvözöljük, még akkor is, ha házigazdáik apró, furcsa gesztusaival szembesülnek, legyen az Karin félszegen reagálva Louise ajándékára, a vegetáriánus Louise-t gyengéden biztatják, hogy megkostoljon egy vaddisznót, vagy Agnest kap egy takarót és egy párnát a földön Ábel szobájában.

Mi a legrosszabb, ami történhet? – kérdezi Bjørn a látogatás elején, és ez a betöltött kérdés kihívásként szolgál, amelyet a film állít magának. A testvérével, Madsszal közösen írt Tafdrup forgatókönyve hamarosan igazi próbává válik Bjørn és Louise kínos kellemetlenségekkel szembeni toleranciájának. Ez elég magasnak bizonyul, még ha el is érik látszólagos küszöbüket, egy váratlan fordulat visszatartja a házaspárt attól, hogy feladja látogatását. Sőt, Bjørn nem tud segíteni, de nem annyira finoman elvarázsolja Patrick merészsége és nyitottsága. Egy távoli homokos vidékre vezető autóút során Patrick nagy sikolyok közt bátorítja Bjørnt, hogy űzze el boldogtalanságát (arról, hogy ki is ő, és milyen életet választott) – ez a cselekedet katartikus Bjørn számára, egy átlagos férfi számára, aki a hangtalanság érzésével küzd. tehetetlenség.

Ahogy a finálé is borzasztóan egyértelművé teszi, a látogatás alapvetően arról szól, hogy a főszereplők képtelenek (vagy nem hajlandók) szót emelni nyomorúságukról és undorukról, valamint arról, hogy ez a néma elzárkózás könnyű jelekké teszi őket a gátlástalanok és amorálisok számára. Tafdrup filmje egy pszichológiai rémálom, mögöttes politikai kijelentéssel a szabályok betartásának veszélyeiről, amikor az ellenfél nem fogadja el, hogy vannak szabályok.

Következésképpen A látogatás című film egy éles kritika, amely a lehető legkönnyebb utat választja. Elítélése és kétségbeesése jogos és releváns, de az utolsó lépései során elfelejti, hogy az üzenet csak annyira jó, mint amennyire átadja.

A A látogatás bejegyzés először Filmek és sorozatok-én jelent meg.