Marcus már megint (még mindig) kibírhatatlan szegény, elképesztő dolgokat művel folyamatosan: poénból hozzám vágja a cipőjét az ovi öltözőjében, még nevet is hozzá, majd, miután hosszan megbeszéljük, Hogy ilyet nem csinálunk, otthon újra megteszi, semmi se jó és mindent utál: a vécé szagát (ma egyszerűen ki kellett vonszolni oda, különben bepisilt volna), az orrcseppet, a jóreggeltet, a joghurtot, a gumicsizmát, a bakancsot, a kabátot, a sapkát, a fogmosást, az öltözést, az ovit, az egész kibaszott életet, én meg annyira tehetetlen vagyok, mostanában néha sírni kezdek a hatvanadik ilyennél (remek anyuka vagyok, érzem én is), ma reggel például nagyon rondán összevesztünk, miután hatkor már túl volt legalább tíz hisztin és azt találtam mondani, hogy Lénával sosincs baj, vele meg folyton (már akkor bántam miközben mondtam; ez tényleg szarvashiba, de mit csináljak, én is ember vagyok - ráadásul most épp tök beteg ember -, bár tudom, én nem lehetek ember, az anyák mind szuper, vágyak nélküli, önfeladó angyalok valójában, vagy ha nem, akkor törekedniük kell rá*), na, több se kellett neki, azonnal sírni kezdett, hogy ő elköltözik és én őt nem szeretem, jaj, szörnyű volt.
PS.: Elfelejtettem dühöngeni azon, ami szintén Marcussal függ össze, illetve Marcus képességeivel, hogyaszongya az óvó nénik megállás nélkül azzal csesztetik, hogy neki már tudnia kell cipőt kötni és orrot fújni** és minden nap attól frusztráltan jön haza, hogy már megint mondogatták neki, hogy ez így nem jó, hogy ő ezeket nem tudja (a rajzolást már meg se említem). De most ezt mért kell? Mért kell minden gyereknek takkra ugyanakkorra tudnia mindent, én ezt nem értem!
Még iskolába se megy, akkor nem mindegy? Ja igen, rejtélyes módon az a szöveg, hogy neki mindent pont úgy kell tudnia, mintha iskolába menne...miért is? Nem azért marad tovább egy évvel, mert nem tud mindent úgy? Komolyan mondom, az ovi kezd emlékeztetni egy katonai alakulatra, ahol mindenkinek egyformán jól kell csinálnia mindent, mert ha nem...nos, nem tudjuk pontosan, hogy akkor mi lesz, de folyamatosan azt sugallják, nagy baj.
** most itt szeretném megosztani az én nagy titkomat: tíz éves koromig nem tudtam orrot fújni (Marci mindig ezen röhög, mikor elmesélem) - lehet, hogy van egy ilyen hibás gén, ami öröklődik, az orrfújásért felelős gén, na.
