Tanév vége mindig izgalmas időszak. Vagy éppen unalmas. Nézőpont kérdése. :) A jegyek már lezárva, tudja ezt tanár, diák, s ez kimondatlanul is azt a helyzetet teremti, amikor a diák tudja, tanárúr nem tehet már velem semmit. És egyébként ez egy ideális helyzet. Hiszen nem az osztályzatokért kellene tanulni, sem pedig tanítani. Ha csak azért tudom lekötni a diák figyelmét, mert év végén osztályzatot kap, akkor nagy baj van.

Az év végi 2-3 nap emiatt különösen is izgalmas. Mit lehet kezdeni a diákokkal? Filmet nézni, játszani, vagy éppen mesélni. Ezutóbbit választottam idén két osztályban is. A harmadikban már elmeséltem a címbeli mesét, így velük beszélgettünk.

Először a 11. osztályosoknak meséltem. Izgultam. Mert nem mindig mesél az ember 15 db 17-18 éves “gyereknek”. Ráadásul a könyv, amit bevittem, egy gyermekkönyv.

A fiú, aki szerette a matematikát – Deborah Heiligman

Erdős Pál életéről szól a mese, gyermekek és mindenki számára érthetően. Természetesen így nem kanyarodtam nagyon el a matematikától, csak az óra stílusa változott meg. Amikor a nagyoknak kezdtem mesélni, nem tudtam Hogy fogadják majd. De a mese mindenkit újra gyermekké tesz. Elemi igényünk van a mesére. Nem a rajfilmre, tévére, hanem az igazi, hagyományos, olvasott, mesélt mesére.

Figyeltek, élvezték. Vagy legalábbis úgy tettek, mintha. És jó volt.

A kilencedik osztályosok esetében nem voltak félelmeim, jól fogadták, szerették. A tizenegyedikeseknél már megvolt a félelmem, hogy simán infantilis idiótának néznek. Így fel se nézve olvastam, mintha nem lenne holnap. És még ők is egészen jól viselték a dolgot. Bár lehet, hogy az a pár hónapnyi nyáriszünet szépíti csak meg az emléket. :)

Mesélni kell. Az iskolában is. Mesére mindenkinek szüksége van. Ajánljatok még jó matekos meséket! Deborah Heiligman könyve szerethető. Vicces, kedves. Szerethetővé teszi a különc Erdős Pál életét. Érdekes kérdés, hogy miért nem egy magyar szerző írta meg a 20. század legnagyobb magyar matematikusának élettörténetét. De ezen kár keseregni.

Olvassatok meséket, este, reggel, amikor lehet. Magamról is tudom, hogy nem teszem eleget. Többet kellene mesélnem a saját gyermekeimnek, sőt a diákjaimnak is.

Hasonló írások

• A repülő török lánya
• osztálykirándulás után
• RIP MCA (Adam Yauch) 1964 – 2012
• statisztikákról és a blogolásról
• iPhone vs. android sokadik menet