Zembernek Volt egy eléggé letargikus-szerű időszaka…  Nem volt kimondottan rosszkedvű, letört vagy depis, csak egyszerűen nem volt kedve semmihez ami a lakás körüli munkálatokat illeti. Tudjátok amikor én azt tippeltem meg, hogy kb 2 évig lakunk majd a romtelepen, akkor ő legyintett, hogy dehogy, pár hónap és megvagyunk… de úgy látszik, hogy nekem lesz igazam. Még a márciusi haza utazás előtt is voltak napok amikor simán dolgozhatott volna a lakáson, de nem tette, mert hamarosan megyünk… aztán ezért, aztán azért nem tudott haladni. Volt aminek tényleg oka volt, volt ami inkább csak “hagyjuk ehhez nagyon nincs kedvem” miatt történt. Az, hogy a plafont nem tudta kaparni mert nem volt létra az érthető, de a falakat továbbra is kaparhatta volna, mert van vagy 200 négyzetméter elérhető magasságban lekaparható fal… de arra meg nem volt kedve.  Tényleg minden össze van fonódva, egyik lépést meg kell ejteni a másik előtt, meg azelőtt még valamiket, de ha nagyon nagyon akarta volna, bőven lett volna mivel foglalkozzon.

Nekem összejött egy nagy adag meló, ami nyilván szuper, mert valami pénz áll a házhoz. Amit persze gyorsan elköltünk… Meg a kocsi is elromlott, ami megint jó nagy summát kiszedett a zsebünkből, hamarosan a kocsi adót, a ház adót, a műszakit kell kifizetni, azok is viszik a pénzt mint a nyavalya…

De… ma örömmel jelentem, hogy Zemberbe visszatért a lélek, nagy elánnal nekiesett és levert egy csomó vakolatot ott ahol a falat kivertük és kissé csipkés volt a plafon… most épp kaparássza a régi festéket és ha így halad, még ma betömi ezt a rém ronda részt… uuuhhh ahhh tovább bele se merek gondolni, mert ha ki is festi ezt a részét a lakásnak, (olcsó festékkel, csak hogy tiszta legyen végre) akkor az élet színvonalunk valami 175% ugrik meg a jelenlegihez képest.

Ha így haladunk, kb két hét alatt (pár pihenőnappal)… szép tiszta és sokkal praktikusabb lesz a konyhánk mint jelenleg Mert ha felszerelünk 3 polcot illetve néhány függöny “ajtót” akkor sokkal de sokkal szebb lesz mint jelenleg

Ígérem, amint lesz, mutatok majd képeket, de most még majdnem szégyellem milyen körülmények között lakunk… Na jó, nem szégyellem, de azért nincs mivel dicsekedni az is biztos…