Túl vagyunk az első igazán komoly kánikulán, megvolt a menetrendszerinti hőségriasztás is, sajnos a magyarok kiestek az EB-ről, szóval minden adott már a nyaraláshoz. Amit megelőz a gondos előkészítés, a tervezés, ami után úgyis valamilyen fontos dolog otthon marad. Ha idegesebb fajtából vagyunk, akkor pedig jöhet a stressz a munkahelyi ügyek miatt. Mit nem fejeztünk be, mi maradt a kollégáknak, vajon tényleg mindent elvégeznek-e. Szerencsére van pár alapvető szabály, amit ha betartunk, garantált lesz a kikapcsolódás.

Először is: kell vinnünk magunkkal egy okoseszközt. Persze sokaknak most biztos az az első gondolata, Hogy oké, de miért nem kapcsoljuk ki a telefonunkat? Mert nem lehet. Mert úgyis kétóránként meg kell nézni az e-mailt, hogy vajon mi történik. Hogy ugyanaz-e a hétfő nélkülünk? 11:30-kor körbemegy-e a levél, hogy akkor ki mit kér ebédre. És, ha már ott az e-mail, akkor ott a kísértés egy válaszra, egy felmerülő munkahelyi probléma megoldására. És a nyaralás utolsó napja már így is a totál szívás, mert jöhet a rágódás azon, hogy vajon mennyi munkát kell majd bepótolni a kéthetes pihenés miatt. Legtöbbször persze kiderül, hogy semennyit, de akkor is, legalább egy napot saját magunk kukázunk a nyaralásból.

Egy megfelelően beállított okoseszköz viszont életmentő lehet. Aggódom, hogy mi lehet az ügyfelekkel? Nézzük meg, mi újság a CRM-ben. Az ügyfélkapcsolatkezelő rendszerekben az a jó, hogy nem csak azt látom, ha egy munka el van végezve, hanem azt is tudom, hogy mikor lesz elvégezve. Szóval lehet, hogy még nem kaptam levelet arról, hogy bejön az a több milliós üzlet, amiről szó volt a szabadság előtt, viszont látom, hogy ja, jövő héten pont kerül az i-re.

De, ha cégvezető vagyok, akkor sem kell azon rágódnom, hogy vajon éppen ebben a két hétben fog-e összeomlani a vállalatom. Egy modern vállalatirányítási rendszerrel a cégem alapvető folyamatit bármikor nyomon tudom követni, tök mindegy hol vagyok. És az esti koktél után úgy dőlhetek az ágyba, mint Dagobert bácsi – ma is szépen csörögtek a dollárok.

A második legfontosabb, amit el kell vinnünk, az egy okoseszköz. Mindenki azt hitte, a másik rakta el a pénzt vagy a bankkártyát? Sebaj, már egy alsó középkategóriás mobiltelefonból is csak duzzogva hagyják ki az úgynevezett NFC-chipet. Ez olyasmi, mint ami a bankkártyákban is van, és ha történetesen a saját bankkártyánkat már hozzáadtuk a telefonunkhoz, akkor ugyanúgy tudunk vele fizetni, mint egy PayPass-os kártyával.

Harmadrészt nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy legyen nálunk okoseszköz. Mert, mi van, ha otthon maradt a Kartográfiai Vállalat remek zsebtérképe? Vagy az az izgalmas krimi, ami nélkül képtelenség elaludni? Esetleg a fiókban hagytuk a svájci turistaatlaszt? Semmi. Egy appal csak körbe nézünk a telefon kamerájával a környéken, és megmondja, mi hol van. A tonnaszám elérhető navigációs alkalmazásokra kár is karaktert fecsérelni, ahogyan a hasonló mennyiségben rendelkezésre álló könyvolvasó applikációkra is. Ezek már annyira természetesek, hogy eszünkbe se jut a hagyományos, „analóg” módon használni őket. Ehhez képest, amikor a céges ügyeinket kell hátra hagyni, akkor még mindig az első gondolatunk, hogy betárcsázzunk a munkahelyre. Talán, ha a magánéletünkben digitálisan élünk, akkor itt az ideje annak is, hogy a cégünket is digitalizáljuk. A saját pénzünk és időnk a tét.
És, ami a legfontosabb: Július 7-től 24-ig szabadságon vagyok. Sürgős ügyekben kérem, forduljon kollégámhoz a [email protected] címen.

Szerző: Gyömöre Máté, informatikai szakközgazdász