Miközben a csapból is az folyik, Hogy a robotok így meg úgy elveszik a munkát, addig ma alig lehet építkezéshez, felújításhoz megfelelő munkaerőt találni. Ilyenkor azt mondom, bárcsak már vennék. Egyik ismerősöm kőművest keresett, de a szaki közölte vele, hogy leghamarabb jövő ősszel tudná vállalni a melót. Hát így állunk most.

A Világgazdasági Fórum elemzése szerint egyébként 2020-ig az építőiparban fog megszűnni a harmadik legtöbb munkahely. Akkor ideje lenne gyorsan elkezdeni a régóta halogatott felújítást? Zabáljunk be valami hitelt, mert ennél csak rosszabb lesz? A helyzet ugyan drámai, de arra azért nincs sok esély, hogy egyszercsak eltűnjenek az építőmunkások. Ahogyan az sem várható, hogy végleg eltűnjenek az informatikusok, a jogászok, az irodai adminisztráció területén dolgozók. Annak ellenére nem kell ettől tartani, hogy egyre több informatikai feladat kiváltható szoftverekkel, az irodai adminisztrációról már nem is beszélve.

Ahogyan az ipari forradalommal, vagy a nagyipari mezőgazdaság elterjedésével sem szűnt meg a klasszikus, kétkezi, kis létszámú mezőgazdasági munka. Sőt, reneszánsza van ennek városi kertek, balkonokon termesztett paradicsomok formájában. Így lesz ez a megszűnő szakmákkal is. Globálisan ugyan egyre többet kiváltanak majd a gépek, de lokálisan felértékelődik a kétkezi munkások szerepe. A kézműves emberé.

Mindez átalakuló gazdasággal is jár majd, amire érdemes időben felkészülni. Vállalati szinten ez azt jelenti, hogy egy cég az eddigieknél sokkal szétaprózottabb lesz. Egy nagy központ helyett, térben elnyújtott sok kicsi telephely. A globális szereplők lokálissá válnak. És ezt a gondolatot az informatika már jó régen magáévá tette. Elég, ha csak a számítási felhő jut az eszünkbe. Kezdetben sokan az informatika közművesedését látták benne, de valójában ennek az újfajta gazdaságnak egyik legfontosabb pillére.

Na de mi ennek az egésznek a gazdasági haszna? Rögtön két helyen is lehet spórolni. Első körben egy tonna adminisztratív költséget. Sajnos bérköltséget is. Hiszen, ha jobban átgondoljuk, ma már egy csomó vállalatirányítási feladatot el tud végezni helyettünk egy jól beállított program. Konkrétan nem kell bent ülni a székházban, és ide-oda rohangáló kollégákat nézni ahhoz, hogy működjön a vállalat. De ami még ennél is fontosabb, hogy a nagy központra épülő cégstruktúra kiváltásával sokkal több lehetőség nyílik a vállalat finomhangolására. A helyi sajátosságokhoz igazodó finomhangolásra. És bizony, ha a cégem jobban tud idomulni a helyiekhez, mint a versenytársak, akkor nyertem.

És mit jelent a megváltozott gazdaság az egyén szintjén? Lehetőséget. Egyrészt persze átképezheti magát, hogy a megszűnő munkája helyett valami mást csináljon. Másrészt viszont csinálhatja azt, amit eddig, csak jobban! Valamiért ma is megvesszük a különböző kézműves termékeket. Sőt, ma már nagy mammutcégeknek is vannak kézműves cuccaik, de ez egy egészen más történet. A lényeg, hogy minél inkább gépesített a világ, annál nagyobb értékké válik, ha valami kézzel készült. Oké, sajnos, ha valaki ezután úgy dönt, hogy papírra írja a bérszámfejtést, azzal még nem nyert. A helyzet az, hogy ehhez valami egyedit, vagy minőségileg jobbat kell előállítani, mint a tömegtermék.

Tehát, 2027-ben a kézműves kőművesemtől megveszem majd az egyedileg készített alapanyagot, a kézzel készített, mintás téglát. Az ácsom erdélyi mintákat farag a tetőgerendák végébe. A kovácsnak hála pedig olyan kerítésem lehet, mint senki másnak. Baromi drágán. Érdemes tehát már most elkezdeni keresni a piaci réseket, mert úgy tűnik, hogy a ma még ismert, de már halálra ítélt szakmákkal is lehet keresni valónk.