Gigabírságot szabott ki az Európai Bizottság az Apple-re, azaz valójában szerintük Csak az elmaradt adót kellene befizetniük az ír költségvetésbe. Ez 14,5 milliárd dollár, annyi, mint egy teljes évi magyar nemzeti össztermék 10 százaléka. Csak, Hogy érthető legyen: ennyi pénzből a magyar egészségügyet, a kórházaktól, a rendelőkön át, a gyógyszerkasszáig két éven keresztül lehetne gond nélkül működtetni, és még maradna is pár milliárd jutalmakra.

És miért éppen az ír költségvetésbe kellene befizetni ezt a pénzt? Mert itt van az Apple európai központja, ahogy egyébként számos nagy nemzetközi techcégnek, mint például a Facebook-nak, hogy csak egyet említsek. Azért vannak Írországban, mert Európában itt a legalacsonyabb a társasági adókulcs, mindössze 12,5 százalék. Amihez az írek még a 2008-as gazdasági válság okozta összeomláskor is ragaszkodtak, és inkább a lakosságot adóztatták, ahelyett, hogy megemelték volna a társasági adót. Na, az Európai Bizottság szerint viszont az Apple még ezt a 12,5 százalékot sem fizette be. 2003-ban például csak 1 százalék adót fizetett, de 2014-ben már csak 0,005 százalékot. Ez körülbelül olyan, mintha a magyar munkavállaló a 300 ezer forintos bruttó jövedelme után nem 105 ezer forintnyi adót és járulékot fizetne be a magyar államnak, hanem csak 150 forintot. Elég jelentős különbség.

Az már csak hab a tortán, hogy az ír kormány az Apple-lel vállvetve fellebbez a döntés ellen, mondván, nekik nem kell ez a pénz. Naná, ők nem akarnak precedenst teremteni, mert az Európai Bizottság még a végén a többi technológiai óriást is elkezdi bírságolni, amivel veszélybe kerülhet több ezer munkahely, és végső soron az esetlegesen elmaradt adóbevételnél jóval magasabb lehet az íreknek a bukta.

Eddig a szikár tények. Az ügynek viszont van legalább három fontos tanulsága.

1. Láthatóan Európa kezdi egyre komolyabban venni, hogy a nagy nemzetközi IT-cégek kormányzati segítséggel, vagy éppen kreatív könyveléssel igyekeznek kibújni adófizetési kötelezettségük alól. Az más kérdés, hogy vajon miért nézték évtizedeken keresztül ugyanezt tétlenül. Talán most egy picikét jobban kell a pénz.

2. Ugyan töretlen az európai intézmények bírságolási kedve, a pénz behajtása egyelőre nehezen megy. Pontosan azért, amiért évtizedeken keresztül nem csináltak semmit ezzel a gyakorlattal. Jogilag nem annyira egyszerű több milliárd dollár behajtását alátámasztani, hiszen effektív törvénysértés nem volt.

3. Morálisan viszont nagyon is elítélhetők ezek a vállalatok – mondhatják sokan, de sajnos még ez sem igaz. Persze lehet azzal jönni, hogy az egyszerű ír vállalkozó nem kap ekkora állami támogatást, ami jogos kritika, ahogyan az is, hogy ezek a cégek végső soron mindannyiunk zsebéből vettek ki több ezer milliárd forintot. Így van! De akik hőbörögnek, ugyanúgy megveszik az Apple és a Google termékeit és szolgáltatásait, és ők lennének a legjobban felháborodva, ha ezért sokkal többet kéne fizetniük. Arról nem beszélve, hogy akkor aztán tényleg az isten sem tartja majd vissza az olcsó kínai termékeket, amik valljuk be, nem azért kerülnek kevesebbe, mert forradalmian új gyártási technológiát vezettek be, hanem mert magasról tesznek arra, hogy mi a jó mondjuk a munkásnak. És ott aztán tényleg számolatlanul öntik az állami pénzt a kínai cégekbe.

És el is érkeztünk az örök morális dilemmához. Vajon azt válasszuk, amit erkölcsileg helyesnek érzünk, még ha ezzel egzisztenciálisan bukunk is, vagy pedig a száraz tények alapján, a leginkább racionális döntés mellett tegyük le a voksunkat? A rossz hír pedig az, hogy erre a kérdésre nem létezik jó válasz.