Cinque Terre, a.k.a “The Five Lands” lies on the Italian coast to the North West from La Spezia and, as you might expect, it consists of five fishing villages: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza and Monterosso al Mare. It is considered to be quite similar to the famous Amalfi coast and the internet is full of “Amalfi or Cinque Terre? Idon’tknowwhichonetochoose!” types of questions. We were lucky enough to visit both places during one trip and thanks to this we had a chance to compare them in an unbiased way. If we would have to choose the place we preferred, Cinque Terre would be the winner. Let’s see why?

Cinque Terre, azaz az “Öt Föld” a La Speziatól észak-nyugatra húzódó tengerpart mentén található és nem meglepő módon öt halászfaluból áll: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al Mare. Sok szempontból hasonlít a híres Amalfi partra, így nem csoda, hogy az internet tele van “Amalfi vagy Cinque Terre? Jajnemtudommelyiketválasszam!” jellegű kérdésekkel. Nekünk viszont volt szerencsénk egyetlen utazás alatt ellátogatni mindkét helyre, ezáltal pedig alapos és remélhetőleg elfogulatlan véleményt alkotni róluk. Ha választanunk kell a kettő közül, akkor nálunk egyértelműen Cinque Terre a nyerő, na de lássuk is, hogy miért?

The coastline, the previously mentioned five fishing villages and the surrounding hills are all part of the Cinque Terre National Park, which was registered as part of the UNESCO World Heritage Site in 1997. The colourful houses built very close to each other on the steep rocks of the shore are Cinque Terre’s most iconic highlight, however the walls of the houses are not quite as rainbow-like in real life as on the photos that can bee seen on the internet. I think people just tend to become slightly over-excited by the saturation slider in Lightroom.

Cinque Terre partjai, a már említett öt halászfalu illetve a környező dombok mind a Cinque Terre Nemzeti Park részei, melyet egyébként 1997ben az UNESCO világörökség részévé nyilvánítottak. A falvak jellegzetessége a sziklákra épült, egymás hegyén-hátán tülekedő színes házak egyvelege. Itt azért hozzátenném, hogy a házak falai a valóságban nem annyira színesek, mint az interneten látható fotókon, csak az embereknek valahogy mindig megszalad a keze amint megpillantják a színtelítettség gombot a Lightroomban.

Transport / Közlekedés

The roads of the villages are very narrow and most of them are fully pedestrianised, which means that exploring the area by car is almost impossible. The simplest way to travel within Cinque Terre is by train that runs between Levanto and La Spezia, stops in each village and turns up once or twice every hour. Additionally, the villages are also connected by footpaths running on the coastline, so visitors have the option to walk to their desired destination pretty quickly and easily. If you prefer walking instead of taking the train, make sure you check the current status of the trails, as there are a few sections that are closed until 2019 and 2021 due to maintenance works.

A falvak kivétel nélkül mind szűk utcákkal rendelkeznek, melyek nagy részén autók nem is járhatnak. Tehát az, hogy az ember négy keréken fedezze fel a környéket teljesen ki van zárva. Így aztán a legegyszerűbb közlekedési mód a Levantot és La Speziat összekötő vasútvonal, mely mind az öt falut érinti és mindkét irányba óránként egyszer-kétszer felbukkan. A falvakat a part mentén látványos túraösvények is összekötik, így az erre járó népek vonat helyett gyalog is könnyen és meglehetősen rövid idő alatt célba érhetnek. Aki ezt az opciót választja, mindenképp tájékozódjon előre az ösvények állapotáról, ugyanis jónéhány szakasz 2019ig illetve 2021ig karbantartás miatt le van zárva.

Cinque Terre Card / Cinque Terre Kártya

Because the hiking trails often become victims of landslides and it costs a huge amount of money and effort to rebuild them, in 2001 the National Park decided to introduce the Cinque Terre Card. This is basically a ticket that every single visitor has to buy and the income covers the costs of the necessary maintenance works. You can choose from many different options when buying the card: one day, two days, three days, train and hiking trails, only hiking trails, family, etc., and the easiest and most convenient way is to get it from your nearest train station. We left from La Spezia and we purchased our cards from the local Cinque Terre office on the day of our visit within minutes. By the way, it’s not enough to just buy the card, you also need to validate it using any of the ticket machines at the station. These will stamp the current date and time on your card.

So what do we get in return for purchasing the card?

• Unlimited travel on the trains between La Spezia and Levanto
• Unlimited travel on the buses in the villages
• Access to the hiking trails (if they are open)
• Free WiFi at the stations – which was quite useful before the introduction of the free mobile roaming in the EU

Mivel az imént említett túraösvények gyakran lesznek földcsuszamlások áldozatai és emiatt tök sok pénzbe és energiába kerül ezeket karbantartani, ezért 2001ben bevezették a Cinque Terre kártyát. Ezt minden látogatónak meg kell vásárolnia, így az ebből befolyt pénzösszeg fedezi a szükséges munkálatok költségeit. Mindenféle opció közül lehet választani, mint például egy napos, két napos, három napos, vonat és ösvények, csak ösvények, családi, stb., és a legegyszerűbb valamelyik állomáson megvásárolni. Mi La Speziaból indultunk, és az ottani irodában pillanatok alatt megszereztük a kártyáinkat. Amúgy arra is oda kell figyelni, hogy nem elég csak megvásárolni a kártyát, hanem a kiinduló állomáson érvényesíteni is kell azt! Ehhez egy oszlopra vagy falra szerelt szerkentyűt kell keresni, ami a kártyára pecsételi a dátumot és a pontos időt.

No de mit is kapunk a kis színes kártyánkért cserébe?

• Korlátlan vonatozást La Spezia és Levanto között
• Korlátlan buszozást a falvakban
• A túraösvények használatát (már ha éppen nyitva vannak)
• Ingyenes wifihasználatot az állomásokon – ez igencsak jól jött még így az ingyenes roaming szolgáltatás bevezetése előtt

How much time do we need to visit Cinque Terre? / Mennyi időt szánjunk Cinque Terre meglátogatására?

This is a difficult question to answer. Because the villages are small and the train ride takes about two minutes between them, one day is definitely enough to visit all five. However, if you are planning on coming here to relax, swim or hike on the surrounding hills, then based on personal preference, your stay can easily last for two days, three days or even a week. I feel like for us one day was more than enough, because most of the hiking trails were closed and I’ve already mentioned in my Positano and Amalfi blog post that from swimming point of view we don’t really like rocky and crowded beaches.

Az a helyzet, hogy ezt nehéz megválaszolni. Az biztos, hogy egy nap bőven elég arra, hogy mind az öt faluba ellátogassunk, mivel mindegyik pici és vonattal percekre vannak egymástól. Ha viszont az ember pihenni, fürdeni, túrázni jön ide akkor személyes preferenciától függően a látogatás hossza lehet két nap, három nap, vagy akár egy hét is. Én úgy érzem, hogy számunkra egy nap bőven elég volt, mivel a túraösvények jó része le volt zárva, arról pedig már az Positano és Amalfi blogbejegyzésben is írtam, hogy fürdőzés szempontjából mennyire nem kedveljük a sziklás és zsúfolt partokat.

The villages / A falvak

Our plan for the day was to try and visit all five villages, but if, for whatever reason we fall in love with one of them and get stuck there, then that’s ok as well. In that case we will try and reschedule the remaining ones for another day. Let’s take a look at them one by one.

Mi úgy vágtunk neki ennek a napnak, hogy ha sikerül, akkor mind az öt faluba ellátogatunk, ha viszont valamelyik annyira megtetszik, hogy ottragadunk, akkor az sem baj, a maradékot majd csak beillesztjük még a programba valahogy. No de vegyük is őket sorra.

1. Riomaggiore

If you leave from La Spezia then Riomaggiore will be your first stop. When you walk out from the station you have to turn right, pass through a long tunnel and you’ll find yourself on the main square of the town.

Ha az ember La Speziából indulva fedezi fel az Öt Földet, akkor Riomaggiore lesz az első megálló. Az állomás épületét elhagyva jobbra kell fordulni és áthaladni egy hosszú alagúton, ami a falu központjába vezet.

If you turn left at the end of the tunnel, you can walk up into the village,

Az alagút végén balra fordulva a faluba jutunk fel,

if you turn right, you’ll end up in the harbour.

jobbra fordulva pedig a kikötőben találjuk magunkat.

Because we were extremely hot, we naturally gravitated towards the water, however the view didn’t really convince us. The beach and the harbour weren’t separated, and as you can see on the picture above, those who fancied a swim were jumping off of the sharp rocks into the water full of even more sharp rocks and they had to swim between boats and ropes. Being used to the English “Health and Safety” regulations this seemed more dangerous than pleasant, so we decided to walk up into the village instead.

Mivel már nagyon melegünk volt, először a víz felé vettük az irányt, de a látvány igen hamar kedvünket szegte. A strand és a kikötő itt egy és ugyanaz, és amint az a képen is látható, a fürdőzni vágyók a szúrós sziklákon üldögélnek, illetve innen ugrálnak be az ugyancsak szúrós sziklákkal teli tengerbe, miközben csónakokat és köteleket kerülgetnek. A mi angol “Health and Safety” szabályozásokhoz szokott lelkünk számára ez inkább tűnt kész balesetveszélynek mint kellemes csobbanásnak, így rögvest tovább is álltunk. Elindultunk tehát fel a faluba.

I have to be honest, we didn’t really read up about the landmarks of the villages in advance, but based on our past experiences, if you are open and willing to explore your surroundings, it is highly likely that you’ll bump into the interesting sights anyway.

Ugyan nem tájékozódtunk előre, hogy miféle látnivalók vannak a falvakban, de az eddigi tapasztalataink alapján az ember jó eséllyel így is, úgy is beléjük botlik.

After walking for a while on the narrow alleyways full of steep stairs, suddenly we bumped into the San Giovanni Battista church, which was built in the 14th century in Gothic style.

A házak között vezető kanyargós és lépcsőkkel megtüzdelt sikátorokon haladva egyszercsak belebotlottunk a San Giovanni Battista nevű, 14. században épült gótikus templomba.

The view from the square next to the church is quite spectacular as you can look down both on the village and the surrounding vineyards, however if you fancy to see an even more breathtaking panorama then you should go all the way up to the Castello di Riomaggiore, which is more like a fort rather than a castle and it was built in the 13th century.

Már innen is gyönyörű a kilátás a falura és a környező szőlőültetvényekre, de ha még ennél is lélegzetelállítóbb panorámára vágyunk, akkor érdemes továbbmenni a Castello di Riomaggiore-ig, ami igazából inkább erődítmény, mint kastély, és a 13. században épült.

The easiest way to get to Manarola from Riomaggiore is to follow the 1km long footpath called the Via dell’Amore (Lovers’ Lane), however, if this is closed (and it was closed when we went), then your only other option is the train.

Riomaggioreból Manarolába sokkal egyszerűbb, gyorsabb és látványosabb az 1km hosszú Via dell’Amoren, azaz a Szerelem Ösvényén eljutni, na de ha ez le van zárva, márpedig le volt, akkor marad a vonat.

2. Manarola

Manarola is the second smallest and at the same time the oldest village of Cinque Terre. Similar to the other villages, the local people’s main income and livelihood is heavily relying on fishing, wine making and tourism. And based on the signs below on other things as well. OK, maybe they are not the locals.

Manarola Cinque Terre második legkisebb és állítólag a legkorábban épült települése. A helyiek itt is, mint minden más faluban, halászatból, bortermelésből, na meg persze turizmusból élnek. Meg hát az alábbi figyelmeztető táblácska alapján egyébből is. Bár lehet, hogy ezek nem a helyiek.

Despite the fact that the bathing facilities didn’t convince us here either because overall there were more rocks than water, Manarola won the first prize from us for appearance and views.

Annak ellenére, hogy a fürdőzési lehetőségek itt sem nyerték el a tetszésünket, mivel itt is több volt a szikla, mint a víz, látványra és külalakra Manarola kapta meg tőlünk az első díjat.

Before visiting Cinque Terre my brother suggested that instead of the official viewpoint we should walk up to the cemetery because the panorama is much nicer and people don’t seem to know about this spot, which makes it less crowded. He was right.

Indulás előtt bátyámtól azt a tippet kaptuk, hogy a hivatalos kilátó helyett a temetőhöz menjünk fel, mivel egyrészt onnan sokkal jobb a panoráma, másrészt pedig nem annyira ismert, így valószínűleg nem lesz nagy tömeg. És igaza volt.

The 1.5km long Blue Path is an ideal way to get from Manarola to Corniglia when it’s not closed due to landslides. The hike takes anywhere between 40-60 minutes depending on how frequently one stops to enjoy the view and take photos. Unfortunately, the path was closed when we visited, so we had to take the train.

Manarolából Cornigliába a másfél kilométer hosszú Kék Ösvényen lehet(ne) átsétálni, ha nem lenne éppen lezárva a földcsuszamlások miatt. Ez egyébként gyalog 40-60 percet jelent, annak függvényében, hogy az ember mennyi ideig álldogál és fotóz. A másik lehetőség pedig, mint mindig, most is a vonat.

3. Corniglia

Corniglia is the third and smallest village of Cinque Terre. Unlike its siblings lying on the coast, Corniglia was built on the top of the cliffs, which means that when you leave the station behind you have two options: either walk up 382 stairs or take the minibus. We chose the bus going up and decided to check out the stairs on the way back.

Corniglia a harmadik és egyben legkisebb falu. Testvéreivel ellentétben nem a parton fekszik, hanem fönt a sziklákon, így az állomást elhagyva a látogató két lehetőség közül választhat: vagy megmássza a 382 lépcsőfokot vagy minibuszra pattan. Mi úgy döntöttünk, hogy fölfele inkább buszra ülünk, lefele pedig megnézzük a lépcsőket.

Because this is the smallest village (with about 150 inhabitants) and also the one that’s the most difficult to reach, it also means that it’s the least touristy. Which infers the fact that this village was our absolute favourite and if we would return to Cinque Terre we would definitely pick an accommodation here.

Mivel ez a falu a legkisebb (kb 150 ember él itt), és a legnehezebben megközelíthető, ezért egyértelműen a legkevésbé turistás is. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy nekünk ez volt a kedvencünk és ha bármikor visszatérnénk Cinque Terrébe, akkor biztosan ebben a faluban választanánk szállást.

First we explored the narrow alleyways,

Először végigsétáltunk a szűk sikátorokon,

then made friends with the local swallow-colony,

összebarátkoztunk a helyi fecske-kolóniával,

and with the local gatto as well,

no meg a helyi gattóval is,

checked out the view,

meglestük a kilátást,

after which we realised that it’s time to grab some lunch somewhere. We walked back to the main square of the village and sat down on the terrace of Caffe Matteo. Later on we found out that a few days earlier my siblings chose the exact same place to have lunch, sat down at the exact same table and were served by the exact same lady.

majd úgy döntöttünk, hogy ebédelni kéne. Így aztán visszasétáltunk a falu főterére és letelepedtünk a Caffe Matteo teraszán. Később aztán kiderült, hogy tesómék pár nappal korábban ugyanott ebédeltek, ugyanahhoz az asztalhoz ültek le, és ugyanaz a néni szolgálta ki őket.

The hiking trail from Corniglia to Vernazza is 3kms long, it takes about 70-100 minutes and since our visit it has been reopened. However, we didn’t have a choice but to go back to the station and jump on a train.

Cornigliaból Vernazzaba egy 3km hosszú sétány vezet, melyet kb. 70-100 perc alatt lehet megtenni és látogatásunk óta meg is nyitották. Nekünk viszont akkor nem volt más választásunk, mint lebattyogni az állomásra és vonatra pattanni.

4. Vernazza

In October 2011, as a result of the heavy rains, Vernazza was devastated by an unprecedented storm, suffered flash floods and it was buried by mud coming from landslides. This natural disaster caused the death of 13 people and over 100 million Euros damages. The ground and first floors of almost all the buildings were destroyed and Vernazza was left uninhabitable for months.

2011 októberében heves záporok és zivatarok következtében Vernazzát elárasztotta az esővíz és a földcsuszamlásokból származó sártenger. Ez a természeti katasztrófa 13 ember életét követelte és kb. 100 milló euró értékű károkat okozott. A házak többségének a földszintje és az első emelete megrongálódott, a helyieket ki kellett lakoltatni és több hónapon át nem térhettek vissza otthonaikba.

Every cloud has a silver lining: the benefit of the flood in Vernazza was the creation of a brand new rocky beach, which can be reached from the main street by walking under a gigantic rock.

Mivel minden rosszban van valami jó is, ennek a katasztrófának köszönhető az újonnan létrejött köves tengerpart, melyet a főutcáról egy óriási szikla alatt átbújva lehet megközelíteni.

The majority of tourists tend to choose Vernazza as their favourite village, but for us this was the place where we reached a low point. By this time we were so hot and sweaty that we started to convince ourselves to accept the rocky beach and go for a swim. This idea didn’t last long: the moment we spotted the beach we came to the conclusion once again that this isn’t for us. However, being hot, looking at the sea and not swimming pushed us into a slightly grumpy mood.

A turisták többsége általában Vernazzát szokta a kedvenc falujának kinevezni, számunkra viszont itt jött el a mélypont. Már annyira melegünk volt, hogy kezdtük rábeszélni magunkat a sziklás tengerpart elfogadására. Aztán megláttuk, hogy miről is lenne szó, megállapíttottuk, hogy mi ide biza be nem mászunk, és ettől csak nyűgösebbek lettünk.

Instead of swimming we decided to go and find the local viewpoint in order to check out the panorama of the village and the sea from above. Based on the layout of Riomaggiore I thought that the viewpoint will be at the castle, and I was confidently encouraging Will, who by this point was really tired, to climb up the stairs leading to Castello Doria. He was following me a bit skeptically and he occasionally stopped and made sure that I’m aware about him not willing to climb any more stairs that day.

Fürdőzés helyett úgy döntöttünk, hogy inkább megkeressük a helyi kilátót, és fentről csodáljuk meg a látványt. Riomaggiorebol kiindulva azt gondoltam, hogy a kilátó megint a kastélynál lesz, így lelkesen biztattam a már eléggé kimerült Willt, hogy menjünk szépen fel a Castello Doriahoz. Ő kicsit szkeptikusan ugyan, de követett engem, közben pedig néha megállt és közölte, hogy ő több lépcsőt nem fog aznap mászni.

When we reached the castle we had to face the sad truth of the viewpoint not being there. Additionally, we found out that the Cinque Terre Card doesn’t entitle people to visit the castle. For that you need to buy independent tickets. We were left very disappointed and we crawled back to the main square of the village.

Mikor felértünk a kastélyhoz, azzal szembesültünk, hogy nem csak hogy a kilátó nincs ott, de a Cinque Terre kártya sem jogosít fel arra, hogy a kastélyba bemenjünk. Ehhez külön belépőt kéne vásárolni. Teljesen lelombozva vánszorogtunk vissza a főtérre.

In the end I walked into a little souvenir shop and I asked someone who looked local enough for directions. I quickly found out that the viewpoint is on the other side of the village, at the beginning of the hiking trail towards Monterosso al Mare, and in order to get we’ll have to spot the alleyway starting right next to the pharmacy on the main street of the town. And this is how Will ended up breaking his promise about not climbing any more stairs and we managed to find what we were looking for.

Végül bementem az egyik szuvenírokat áruló boltocskába és megérdeklődtem, hogy mégis merre van a kilátó. A néni közölte, hogy amit mi keresünk az a Monterosso al Mare felé vezető túraösvény eleje, ahhoz pedig a főutcán levő gyógyszertár melletti sikátoron kell elindulni. Így történt az, hogy Will a lépcsőkkel kapcsolatos fogadalmát megszegte, és morcosan ugyan, de megtaláltuk végre amit kerestünk.

From the viewpoint there is a 3km long hiking trail leading all the way to Monetrosso al Mare. This was open and we could have chosen to walk, but the sun started to slowly set and we were determined to visit the last village as well, so we went back to the station to catch a train.

A kilátótól egy kb. 3km hosszú sétány vezet el Monterosso al Mareba. Ez a szakasz járható volt, de mivel a nap kezdett szépen lassan lemenni, mi meg szerettünk volna még aznap eljutni az utolsó faluba is, ezért inkább visszamentünk a vonathoz.

5. Monterosso al Mare

Monterosso al Mare is the biggest and for us the least appealing town of Cinque Terre. Its main characteristic is a long, seemingly sandy but in practice gritty-rocky beach that hurts like nothing else if you are trying to walk on it barefoot. Of course, the whole shore is covered by a forest of parasols and plastic deck chairs, and on top of that you’ll find a huge parking lot as well.

Monterosso al Mare Cinque Terre legnagyobb és számunkra a legkevésbé szimpatikus települése. Jellegzetessége egy hosszú, látszólag homokos, gyakorlatilag apró kavicsos partszakasz, ami veszettül szúr ha az ember mezítláb szeretne közlekedni rajta. A part tele van műanyag nyugágyakkal és napernyőkkel, és a biztonság kedvéért egy hatalmas parkolót is létesítettek ide.

The bit that we really liked about Monterosso al Mare was the 14m high Neptune statue sitting on a rock at the northern end of the beach. It was built in 1910 by Arrigo Minerbi sculptor and Francesco Levacher architect and it was meant to decorate the seaward edge of the elegant Villa Pastine. Unfortunately, during World War II Monterosso al Mare was bombed by allied forces, Villa Pastine was destroyed and poor Neptune lost both of his arms. Nonetheless, this statue is considered to be the symbol of Monterosso al Mare.

Ami viszont nagyon tetszett, az a tengerpart északi végében található 14 méter magas Neptun szobor, Arrigo Minerbi szobrász és Francesco Levacher építész közös alkotása. Ez az 1910ben készült beton-óriás eredetileg a Villa Pastine teraszát volt hivatott díszíteni. A második világháború során a villát lebombázták, Neptun pedig elveszítette mindkét karját. Ennek ellenére Monterosso al Mare szimbólumaként tartják számon.

After realising that the water is very cold and it doesn’t make any sense to start bathing right at the end of the day, we decided to go for a last walk on the beach,

Miután megállapítottuk, hogy a víz nagyon hideg, és itt már tényleg semmi értelme fürdőzésbe fogni, sétáltunk még egy keveset a parton,

after which we jumped on a train, returned to La Spezia and ended this eventful day with a couple of refreshing Aperol Spritzes.

majd vonatra pattantunk, visszatértünk La Speziaba és Aperol Spritzeket kortyolgatva zártuk ezt az eseménydús napot.

Conclusion / Konklúzió

If we would have to choose whether to return to Cinque Terre or the Amalfi coast, we would most probably pick Cinque Terre. This has several different and quite practical reasons: the villages are much smaller and friendlier, and there are much less tourists here even in the peak season. Additionally, thanks to the train line and the hiking trails getting around is much easier and way more comfortable. However, this is only our personal opinion and not the absolute truth, so if you are curious to see both places and you have the opportunity to visit both, then don’t hesitate to do so.

Ha választanunk kellene, hogy hova térnénk vissza szívesebben, Cinque Terrébe vagy az Amalfi partszakaszra, akkor mi valószínűleg az előbbire szavaznánk. Ennek több praktikus oka is van: a falvak határozottan kisebbek és barátságosabbak, még főszezonban is kevesebb a turista, illetve a vonatnak és a sétányoknak köszönhetően sokkal egyszerűbb a közlekedés. Ez persze csak a mi személyes véleményünk, és messze nem az abszolút igazság, így ha ti mindkét helyre kíváncsiak vagytok, akkor az a legjobb, ha mindkét helyre ellátogattok.