The last time my parents and I visited the Saint Anne Lake and the Mohos bog was when I was a teenager. It was such an unforgettable experience, that I couldn’t wait to return to this magical Land of Volcanoes and show Will how does an almost perfectly round crater lake surrounded by a pine forest and often visited by bears look like. Actually, there are two lakes, but the second one is almost completely covered by peat.

Azt hiszem talán iskolás lehettem még, mikor szüleimmel a Szent Anna tónál és a Mohos tőzeglápnál jártunk. Hatalmas élmény volt az a kirándulás, így aztán nagyon lelkesen vártam, hogy újra visszatérjünk a Vulkánok Földjére és Willnek is megmutathassuk, hogy milyen egy igazi, fenyves által körülvett, medvék által gyakran látogatott, majdnem tökéletesen kör alakú krátertó. Vagyis nem egy, hanem kettő, csak a másodikat közben szinte teljesen belepte a tőzeg.

But before I start talking about our experiences, let’s jump back in time and see how these two lakes formed. 32000 years ago two volcanoes were standing here: one in place of the Mohos bog’s crater and the other in place of the Saint Anne lake’s crater. Suddenly, the Mohos volcano decided to erupt, which resulted in the formation of the first crater lake. 2000 years later the other volcano finally reached the conclusion to follow the footsteps of her big sister. The consequence wasn’t just the formation of the second crater lake: the huge amount of volcanic ash released during the outbreak ended up covering the surface of the Mohos lake. Due to the sunshine this ash solidified and peat started to grow on top of it. Today there is a 10m thick peat layer floating like a big quilt on the otherwise 50m deep lake, and there are only 20 tarns (open water surfaces) that remind visitors that this overgrown area is a lake.

No de mielőtt az elményeinkről kezdenék irogatni, ugorjunk vissza picit az időben, és lássuk hogyan is alakult ki ez a két tó. 32000 évvel ezelőtt két vulkán álldogált ezen a helyen: az egyik a Mohos tőzegláp krátere helyén, a másik pedig a Szent Anna tó krátere helyén. Aztán a Mohos vulkánja gondolt egyet, és kitört. Ekkor alakult ki a Mohos krátertó. 2000 évvel később a másik vulkán is észbekapott, és szomszédja nyomdokaiba lépett. Az egy dolog, hogy ezáltal jött létre a Szent Anna tó, viszont a kitörés során felszabadult hatalmas mennyiségű vulkáni hamu a Mohos tó felületére telepedett, és szinte teljesen belepte azt. Ez a hamu a napsütés hatására megkeményedett és tőzegmoha kezdett nőni rajta. A mára már körülbelül 10m vastagságú tőzegréteg paplanszerűen úszik az amúgy 50m mély tó felszínén, és csak 20 tengerszem, azaz nyílt vízfelület jelzi azt, hogy ez valójában egy tó akar lenni.

We decided to visit the Saint Anne lake first, which is at 950m above sea level, it has a 7m deep cone shaped bed, and its water originating exclusively from precipitation is bloody cold. People who are brave enough, usually get rid of their clothes and jump in straight away for a nice and refreshing swim. Since we didn’t belong to the category of such brave people, we were just exploring the area and lounging on the lush green grass. By the way, if I remember correctly, there is some kind of family legend about my sister, who – as a teenager – didn’t really appreciate the long hike to the lake, but as soon as the group the final destination, she had to go for a swim despite the fact that the temperature of the water was around 18 °C. Apparently, no one else joined her. But I am pretty certain, that the moment she reads this, she will have some comments to add to this story.

Mi először a Szent Anna tavat céloztuk be. Ez a tó tengerszint felett 950m magasan helyezkedik el, tölcsér alakú, 7m mély, majdnem teljesen kerek, és a kizárólag csapadékból származó vize embertelenül hideg. A bátrabb népek ilyenkor ledobnak inget, gatyát, és csobbannak egy jót. Mi nem voltunk ilyen elszántak, így csak sétáltunk meg heverésztünk. Mondjuk van valami családi legenda a nővéremről, aki kamasz korában nem nagyon értékelte a hosszú gyalogtúrát a tóig, viszont ahogy megpillantotta az amúgy 18 fokos vizet, se nem látott, se nem hallott, hanem rögvest belevetette magát. Állítólag senki más nem fürdött. No de biztos vagyok benne, hogy ha ezt elolvassa, lesz egy-két hozzáfűznivalója.

There are several red signs positioned around the lake, that warn visitors about the possibility of an unexpected bear visit. Unfortunately, there are no further instructions on what to do in such a situation, because Mr. Bear can both run and climb a tree much better than any random human being.

A tó partján piros tábla figyelmezteti a kirándulókat arra, hogy a környéken sok a medve. További használati utasítás persze nincsen, úgyhogy ha a medve netán tényleg szembe talál jönni, akkor nem tudom mi az ideális teendő, mivel futni is meg fára mászni is jobban tud mint mi.

A little bit further away from the lake we found a viewpoint. To reach it, we had to climb a set of small wooden steps that lead us from the road all the way into the forest. The viewpoint was built between the trees and it was overlooking both the lake and the curvy road leading to it. Despite the beautiful scenery, we didn’t stay too long, because we could hear something or someone growling very close to us, and I had a bad feeling about it.

Kicsit távolabb a tóparttól egy kilátóra bukkantunk. Apró falépcsők vezettek fel az út szélétől egészen az erdőig. A kilátót a fák közé építették egy olyan helyre, ahol a lombkoronák nem érnek össze, így látni lehet a tavat és az oda vezető kanyargós utat is. A gyönyörű látvány ellenére nem időztünk itt túl hosszasan, mert valami vagy valaki nagyon hörögni-morogni kezdett, én pedig rosszat sejtettem.

Unlike the Saint Anne Lake, people are only allowed to visit the Mohos bog with a tour guide. The groups leave every two hours between 10am and 6pm, and the walk is about an hour long (unless they bump into some bears). The meeting point is quite easy to recognise: tour guides wearing bright yellow safety vests are hanging around on either side of the road, making sure that people aren’t sneaking in without supervision. There are also a few wooden huts, where visitors can buy souvenirs and the famous local specialty called chimney cake. The only thing you can’t buy here is water, so if you are a constantly thirsty person make sure you bring supplies.

A Szent Anna tóval ellentétben a Mohost csak idegenvezetővel lehet megközelíteni. A csoportok reggel 10től este 6ig kétóránként indulnak, és a séta nagyjából egy óra hosszú. Már ha nem jön a medve. Onnan lehet megismerni a gyülekezőhelyet, hogy az út mentén láthatósági mellénnyel ellátott emberkék (a Mohos idegenvezetői) figyelik árgus szemekkel, hogy ki merre mozog és nem-e próbál meg saját szakállra a láp felé sündörögni. Ugyanitt mindenféle szuvenírt és kürtőskalácsot is árulnak. Vizet az mondjuk nem, úgyhogy ha valaki gyakran szomjas, jobb ha hoz magával.

The big advantage of having a tour guide is that he will tell you everything he knows about the place, so you won’t accidentally walk by the interesting stuff. Because our group was multilingual, the tour guide explained everything both in Hungarian and Romanian. During the Romanian sections I tried my best to translate the gathered information to English in order for Will to understand what is going on. I realised very soon that without phone network and Google Translate this task is hard. Even though I can speak English pretty fluently, neither the cottongrass, nor the crowberry belong to my everyday dictionary. I could still manage to translate a few things, such as the fact that the Mohos bog is at 1050m above sea level, it is four times bigger than the Saint Anne lake, it is 50m deep, and its water is so acidic, that there isn’t a single living creature in there.

Az idegenvezetőnek az az egyik nagy előnye, hogy mesél meg magyaráz, így az ember nem sétál el az érdekességek mellett. Mivel a mi csoportunk többnyelvű volt, az idegenvezetőnk először magyarul majd románul mondta el a tudnivalókat, én pedig a román részek alatt igyekeztem mindent lelkiismeretesen angolra fordítani Willnek. Rá kellett jönnöm, hogy térerő meg Google fordító hiányában azért nem könnyű feladat ez, ugyanis bármennyire is folyékony az angolom, sem a gyapjúsás, sem pedig a mámorka nem tartozik a gyarkan használt szavaim közé. No de azt azért sikerült lefordítanom, hogy a Mohos tengerszint felett 1050m magasan található, négyszer nagyobb mint a Szent Anna tó, 50 méter mély, és a vize annyira savas, hogy semmilyen élőlény nem él meg benne.

Walking on this layer of peat is not completely safe. For example, during a longer rainy period it absorbs water like a sponge, which makes it very weak and squidgy. If a lost cow ends up in the wrong place at the wrong time, the peat will easily engulf the poor animal. I don’t think this situation needs further explanation. Basically, if anyone falls through the peat into the water, they will never ever get out of it. Ever. In order to avoid such accidents, a wooden footbridge-system was built around the stronger parts of the bog, and visitors are only allowed to walk on this. According to the locals, the footpath was planned based on the observations about the bears’ favourite routes, because if the peat is strong enough to hold a heavy bear, it will be strong enough to hold the lighter people as well.

A tőzegrétegen mászkálni nem teljesen veszélytelen. Huzamosabb esőzések idején úgy megszívja magát vízzel, mint a szivacs, és ilyenkor még egy-egy elkószált szarvasmarhát is simán elnyel. Azt persze inkább már nem is ecsetelném, hogy ha valaki vagy valami ide bepottyan, soha senki ki nem fogja tudni szedni. Hogy a baleseteket mégis megelőzzék, fapalló-rendszert építettek ki, és a látogatók csak ezen mászkálhatnak. Állítólag ez úgy készült el, hogy megfigyelték a medvék útvonalait, mivel ha a nehéz medvét nem nyeli el a tőzeg, akkor van annyira erős és vastag, hogy a kevésbé nehéz embereket sem fogja. Ezekre az útvonalakra aztán fából készült sétányt alakítottak ki.

If you decide to experiment a bit and step off the footbridge, you will feel how flexible, moist, sizzling and squidgy the soil is.

Ha az ember kísérletképpen mégis lelép a pallóról, akkor azt tapasztalja, hogy a talaj ruganyos, nedves, sistereg és cuppog.

As I already mentioned, the Mohos bog has 20 tarns (open water surfaces), out of which we visited 2. Considering that all look the same, this is enough to get an idea about how they really look like. People are not allowed to get close to the edge of the water, because the peat gets very thin here, and it wouldn’t be able to hold up even a bird or a smaller animal.

Mint azt már korábban említettem, a Mohos egyik különlegessége, hogy 20 tengerszem található itt. Mi ebből kettőt látogattunk meg, ami bőven elég, mivel mindegyik ugyanúgy néz ki. Ezekhez nem szabad közel menni, mert a tőzeg egészen elvékonyodik, és nem képes megtartani nem hogy az embert, de szerintem még egy kövérebb madarat sem.

The flora and fauna of the Mohos bog is protected, and what’s really interesting is that there are several different plants living in this area that are either very rare or completely unique in the world. For example the cottongrass. (Some of the below pictures were taken by the people of the internet, because I found it difficult to pay attention to the tour guide, recognise the plants, take photos of them and not fall completely behind from the group all at the same time. Oh, and some of the plants weren’t blooming/bearing fruit at the time of our visit.)

A Mohos növény- és állatvilága védett, és ami igazán figyelemre méltó az az, hogy sok nagyon ritka vagy pedig a világon teljesen egyedi növényfajta fordul itt elő. Ilyen például a hüvelyes gyapjúsás. (Az illusztráció kedvért mások által készített fotókat is láthattok, mivel nekem még nem erősségem az, hogy egyszerre figyeljek az idegenvezetőre, próbáljam meg felismerni a növényeket, fotózzam is le őket és ne is maradjak le a csoporttól ha netán jönne a medve. No meg nem is virágzott/termett minden, mikor mi ott jártunk.)

Or the round-leaved sundew, which is a carnivorous plant.

Vagy a kereklevelű harmatfű, ami húsevő növény.

Then there is the blueberry,

Aztán van itt feketeáfonya,

cranberry,

tőzegáfonya,

and the crowberry.

és mámorka.

The crowberry is a big scam by the way. It looks exactly like the blueberry, the only difference being the fact that if you eat it, it will make you hallucinate for 10 minutes, after which you will have diarrhea for two days.

A mámorka nagyon nagy átverés, mivel ugyanúgy néz ki, mint a feketeáfonya, azzal a különbséggel, hogy ha azt az ember megeszi, akkor állítólag 10 percig hallucinál, majd két napig megy a hasa.

No one would ever think of the innocent-looking bog-rosemary that once it was a Cold War weapon. The strong poison extracted from this plant was used by the KGB. If they pricked someone’s foot with a needle full of this poison hidden in the end of an umbrella, that person had an infarct and died straight away.

Az ártatlannak kinéző rózsaszín tőzegrozmaringról senki nem gondolná, hogy “hidegháborús fegyver” volt. A növényből kivonható erős mérget állítólag még a KGB is használta, például esernyő végébe rejtett tűbe helyezve. Akit ezzel lábon szúrtak, az azonnal infarktust kapott és meghalt.

Besides these interesting plants the Mohos bog gives home for a large amount of different animal species as well, such as daddy longlegs, wolfspiders, black lace-weavers, water snakes, vipers (if a viper bites you, the locals will only be able to bring you some wooden boards, nails, hammer and a bible, because you can’t find antidote anywhere near), foxes, deer and 19 bears.

A különleges növények mellett a mohos sok állatfajtának is otthont nyújt. Van itt kaszáspók, farkaspók, eretnekpók, vizisikló, vipera (ami ha megmar, akkor csak deszkát, szeget, kalapácsot és bibliát tudnak adni a helybeliek, ugyanis a környéken nincsen ellenszer), róka, szarvas, és 19 medve.

The walk ended very suddenly, when our guide got warned through his noisy walkie-talkie that a group of bears are at the edge of the forest approaching the bog.

Sétánk akkor ért véget, mikor recsegve-ropogva megszólalt az idegenvezetőnk adóvevője, majd kollégája aggódva közölte, hogy azonnal vissza kell fordulnunk, mert ott a medve az erdő szélén.